április, 2013 havi archívum

Otthon a Kreatív című újság a marketing és marketingkommunikációs szakemberek lapja. A legfrissebb lapszámban jelenleg külföldön élő, valaha hazai marketingesekről készítettek egy cikket. Nagyon sok jelölt volt, engem – úgy tűnik – elég érdekesnek tartottak, hogy beválasszanak az interjú alanyok közé. Íme a rólam szól rész, kérdés-válasz formában, amiből elkészült a vegső összeállitás is (alul látható majd a rám vonatkozó rész, a teljes cikket pedig a kreativ.hu oldalán, és/vagy a lapban lehet majd olvasni):

Szabó Marietta, Ausztrália, Adelaide
A dél-ausztrál Adelaide-ben él tavaly március óta. Azt megelőzően Budapesten a BBDO-nál dolgozott client service directorként, egészen a cég DDB-be történő beolvadásáig. Itthon marketingkommunikációval, Ausztráliában viszont tudományos marketingkutatással foglalkozik.  Az Ehrenberg-Bass Institute for Marketing Science-nél (EBI) tudományos kutatómunkatárs, a University of South Australia-nál pedig tutorként dolgozik.

Dolgoztál korábban külföldön? Soha. Bár azzal, hogy egy nemzetközi ügynökség-hálózatnál dolgoztam, a koordinációs munkákon keresztül valamelyest betekintést tudtam nyerni, milyen is lehet külföldön„reklámosnak” lenni.

Amikor a BBDO beolvadt, megszűnt az állásod? Fel sem merült bennem, hogy továbbra is maradnék a beolvadás után. Nem csak azért, mert a DDB élén egy összeszokott menedzsment állt, amiben az én korábbi, client service director-i pozíciómnak megfelelő hely már foglalt volt, hanem mert 10.5 év BBDOs lét után a beolvadást egy lehetőségnek tekintettem arra, hogy valami újba foghassak.

Kaptál ajánlatokat itthonról? Nem voltam nyitott az otthoni lehetőségekre. Mindenképp külföldön szerettem volna kipróbálni magam, ez egy régóta dédelgetett álmom volt.

Miért döntöttél a külföldi munkavállalás mellett? Több oka is volt. Úgy éreztem, szakmailag kell tovább fejlődnöm, és ennek lehetőségét otthon nem láttam. Nem hittem abban, hogy csupán attól gyarapodik majd a tudásom, hogy egy másik magyarországi ügynökséghez megyek el dolgozni. Abban viszont hittem, hogy van élet az adaptációkon, értelmetlen tendereken, és lehetetlen határidőkön túl is.

Milyen országok jöhettek volna szóba? Kizárólag olyan országokban gondolkodtunk, ahol az angol az alapnyelv. Európában nem szerettünk volna maradni a gazdasági kiszámíthatatlanság miatt, így USA és Ausztrália maradt fenn a listán.

Miért pont Ausztrália lett? A döntés nem egy pillanat alatt született meg, mivel mind az USA, mind pedig Ausztrália munkavállalása vízumhoz kötött. Sokat nyomott azonban a latban, hogy mindkét helyen jártunk már, és az ausztrál életvitelt közelebbinek éreztük magunkhoz, mint az amerikait.

Korábban foglalkoztál tudományos marketingkutatással? Nem. Sőt, nem gondoltam volna azt sem kb. 3 évvel ezelőttig, hogy ennek a tudományágnak nem csak akadémiai, hanem tényleges gyakorlati haszna is van. Ha 2010 környékén az egyik kiemelt ügyfelünk nem hív meg egy tréningre, nagy valószínűséggel nem hallottam volna sem az EBI-ről, sem pedig a bemutatott fogyasztói magatartás alaptételekről. Pusztán a véletlennek köszönhető, hogy amikor már kezünkben volt a vízum, és tudtuk, hogy Adelaide-ben fogunk letelepedni, akkor került újra elém ez a tréninganyag, rajta az EBI nevével. Bátor voltam, felvettem velük a kapcsolatot, és most itt kutatom a gyártók és kereskedők árakciós döntéseit, illetve oktatom a fent említett tantárgy törvényszerűségeit.

Mennyi időre szól a megbízásod? Jelenleg egy 2 éves szerződés keretében tanulok és dolgozom az Ehrenberg-Bass Institute-nál, illetve az egyetemen.  Úgy tűnik, lehetőségem lesz újabb 3-4 évre maradni egy doktori program keretében, bár erről majd csak jövő augusztusban kell döntenem.

Családdal, vagy egyedül költöztél ki? Férjemmel költöztünk ki ketten. A vízumunk előírásai miatt neki voltak még kötelezettségei az első pár hónapban, de tavaly augusztus óta ő is teljes munkaidőben dolgozik az egyik szakmájában.

Mi volt a legkönnyebb és a legnehezebb a váltásban? A legkönnyebb az ausztrál ráérősség elsajátítása volt, otthoni szemmel nézve mindenre van ugyanis bőven idő. A legnehezebb pedig a helyi akadémiai sajátosságok megértése volt. A mai napig van, hogy rácsodálkozom dolgokra, annyira másképp működik az oktatás itt. Pedig 3.5 magyar diplomával a hátam mögött azt gondoltam, ezen a területen nem igazán tudnak újat mutatni – tévedtem.

Tervezed, hogy hazajössz dolgozni? Egyelőre semmiképp sem szeretnék hazamenni dolgozni.

Munkahelyeden mennyire megszokott, hogy nem helyi emberek dolgoznak ott? Egyrészről Ausztrália multikulturális mivoltából adódik, hogy a diverzitás a mindennapok természetes része. Másrészről pedig az intézetben is törekednek arra, hogy a világ bármely pontjáról kiválasszák azokat az embereket, akik érdemben hozzá tudnak tenni a marketingtudományhoz.

Tudsz arról bármit, hogy a mostani környezetedben a magyar dolgozókról milyen kép él az emberek fejében? Nem igazán dolgoztak együtt még magyarokkal rajtam kívül. Viszont meglepően sokan jártak már Budapesten.

Mit szeretsz a mostani életedben? A kiszámíthatóságot, a rossz stressz hiányát, a nyugodtságot, a feltétlen bizalmat, a folyamatos pozitív megerősítést, hogy bármilyen új feladat elvégzésére képesnek tartanak, és persze azt, hogy kb. 100 méterre lakunk az óceántól.

Mi hiányzik a leginkább? Úgy gondolom, teljes életet élünk. A családdal és a barátokkal is heti rendszerességgel Skype-olunk. Persze azért ez nem ugyanolyan, mintha itt lennének.

Bemutató interjú a Kreatívban

Reklámok

Április 25-én az ANZAC (Australian and New Zealand Army Corps) day-t ünneplik Ausztrália szerte. Ezen a napon nem csak itt, hanem Új-Zélandon is az I. Világháborúban Gallipolinál harcolt csapatokra emlékeznek – ugyanis 1915-ben ekkor szálltak partra az ottománoknál.

Minden évben hajnali 6 órakor kezdődik a megemlékezés, és bár tavaly ilyenkor már itt voltunk, most mentünk ki először a helyi rendezvényre. Eredetileg a belvárosi, nagy “parádét” szerettük volna megnézni, de reggel 5-kor úgy csaptam le a csörgő órát, mint aki azt sem tudja, éppen hol van. Ugyanezt megismételtem még 5.3O-kor is, változatlan lelkesedéssel. Végül csak összekaptuk magunkat, és még a világosodás előtt odaértünk a glenelgi jettyhez. Épp elkezdődött a ceremónia, köcsögdudásokkal, énekléssel, meg némi imával. A 45 perces beszédből kb. semmit nem hallottunk, viszont a körülöttünk állók programfüzetéből igen csak jól ki tudtuk lesni, mi lesz a következő esemény. Voltak olyan bácsik meg nénik a tömegben, akiknek annyi kitüntetésük volt, hogy elhúzta őket a sok vas az egyik irányba ;).

Zárásképpen a Salvation Army (kb. üdvhadsereg) szervezésében gold coin-os (arany érmés, értsd: 1-2 dolláros) adományért cserébe reggelit osztottak. Mi is beálltunk a sorba, jó hangosan csörgetve be is dobáltuk a nálunk lévő összes aprót a perselybe, majd átvettük a kolbász-krumpli fánk (?)-sült bab-kenyér kombót. Amúgy miközben én sorban álltam a reggeliért, addig párom felfedezte, hogy van tea és kávé is. Mivel elég hűvös van mostanság reggelente, ezért nem volt ellenemre, hogy hozzon egy pohár forró teát. A tea nem volt rossz, bár nem kicsit döbbentem meg, amikor az első korty után leesett, hogy ebben bizony rum is van. Kiderült, hogy egy néni vett egy karton jófajta Bundaberg rumot, és aki kért (tehát mindenkinek), annak löttyintett a poharába a nedüből. Páromnak se kellett több, rábeszélt, hogy igyunk még egy teát, és sorakozzunk be a nénihez is. Hiába mondta neki párom, hogy csak kicsit töltsön, az volt a válasza, hogy “Fiam, Ausztráliában vagy, tanulj meg inni!” Azt mondja, nem gondolta volna, hogy ennyi évtized befektett munkáját csak így leszólja valaki, úgy hogy Robi, ha olvasod, program van a hétvégére 🙂

Napjaim java reszet az egyetemi konyvtarban toltom mostansag (valahogy itt jon az ihlet), igy arra gondoltam, mi lenne, ha most arrol irnek, hogy milyen is a hely. Egyetemi konyvtarban utoljara 2 eve jartam ezelott otthon kb., akkor a Debreceni Egyetem Pszichologia Intezetenek egyseget kerestem fel. Kolcsonozni kb. semmit nem tudtam, mert a) nem volt bent az egy darab peldany; b) nem volt kiadhato; c) nem volt meg a konyvtarnak, amit kerestem. Mindez egy kisebb meretu lakas teruleten, tul adminisztralt kornyezetben (olvasojeggyel is ket papirt kellett kitolteni kb., ha kolcsonozni akart valaki), 9-12 es 13-16 ora kozott, pentek kivetelevel, no meg persze hetvegen semmikepp sem.

Eloszor is kezdjuk azzal, hogy itt minden campusnak sajat konyvtara van, a mi egyetemunknek 4 varosi, 1 videki es 1 kulonleges konyvtar jutott igy. A City West campusban (ahol en vagyok) egy 5 emeletes epuletben vannak az anyagok, amikhez offline (bemesz, es megfogod) minden hetkoznap 8.15 es ejfel, valamint hetvegen 9 es 17 ora kozott lehet hozzaferni. Online (mert az osszes ujsagcikk elerheto igy is, es a konyvek egy resze is) termeszetesen barmikor.

Aztan masodjara megemlitenem a szolgaltatasokat. Az tehat egy dolog, hogy majd’ 16 oran keresztul eloben bent lehetsz, de ehhez biztositanak a) 2 szinten ugynevezett csendes zonakat, ahol bokszokban dolgozhatnak az emberek; b) kulon tanulo szobakat; c) a wifi-t alapbol az egyetem teljes teruleten el lehet erni, hogy valaki be van iratkozva. Lehet kerni konyvtari treninget, amikor is kulonbozo strategiakat tanitanak, hogyan keresd meg es valaszd ki magadnak a legmegfelelobb anyagokat. Erre azert van szukseg, mert minden egyes beadandohoz az az elvaras, hogy minimum 10, aktualis es relevans referenciat hivatkozzon az ember. Az is meg van adva, hogy mindezt “A” minositesu szaklapokbol teheti meg. (Azt hiszem, a referenciak kezelesere szolgalo EndNote vagy RefWorks programokrol mar egyszer irtam valamit. Termeszetesen ezek hasznalatarol is tartanak treninget a konyvtarban.)

Harmadjara, online lehet kezelni a kolcsonzeseket, igenyt leadni egy konyvre, meghosszabbitani. A lejaratrol emlekezteto e-mail erkezik, kb. 3 nappal korabban, nehogy elfelejtsuk a visszavitelt, mert kulonben bunteto pontokat es osszeget irnak fel a kartyankra. Amig valaki nem rendezi a tartozasait, nem iratkozhat be a kovetkezo felevre. Kolcsonozni nem csak a sajat egyetemunk barmely campusabol, hanem a tobbi, itt levo egyetem konyvtarabol is lehet. Nem kell kulon olvasojegy, a diakigazolvany vonalkodjat csippantjak le a kolcsonzesnel. 

Osszessegeben nagyon szeretem az idomet itt tolteni, produktivabb vagyok, mint az irodaban (ahova ki is raktam egy szep, nagy tablat, hogy ha valaki akar valamit, keressen a konyvtarban ;)). Mondjuk, ezt sosem gondoltam volna (marmint, hogy szeretek majd konyvtarban lenni), mert hat nem igazan voltam az a konyvmoly tipus. Altalanos iskolaban a nyari olvasmanyokrol szolo olvasonaplomban kb. minden tanevkezdetkor az allt, hogy elolvastam a “Kasas fazek” cimu alkotast… Na, de ki mondta, hogy az ember nem valtozhat?! 😀 

Benzin arak

Posted: 2013/04/19 in 1. üveghegy - Ausztrália

Mielott kijottunk Ausztraliaba megtettunk mindent, hogy korultekintoen tajekozodjunk. Peldaul egy blogrol tudtuk meg, hogy altalaban szerdan erdemes tankolni, mert akkor viszik le a benzin arat, aztan a fizetes nap (csutortok) bekoszontevel no meg a hetvege kozeledtevel ez csak egyre kuszik felfele.

Mara ez a “szerdai” szokas kezd feledesbe merulni, es a heti mintazat helyett inkabb egy havi rajzolodik ki. Az elmult harom honapban tobbe-kevesbe rendszeresen figyeltuk, hogyan es merre mozdulnak az arak. Ugy nez ki, hogy minden honap kb. 13-tol 1 heten keresztul leviszik az arakat ~$1.31 (301 HUF) korulire, aztan a kb. 20-i heten (1 het “olcsosag” utan) ez felkuszik a ~$1.45-re (331 HUF). A ho utolso, illetve a kovetkezo ho elso heteiben ~$1.52 (349 HUF) az, amiert tankolni lehet a legtobb kuton.

Persze a magas benzin arak idejen minden szupermarket probalja nagyobb kedvezmennyel vasarlasra osztonozni a vevoit. Hogy mi koze a benzinnek a szupermarkethez? Pl. itt a Coles tulajdonolja a Shell kutakat, a Woolworths leszerzodott a Caltex-szel, mig a Foodland/IGA a Liberty es/vagy BP kutakkal mukodik egyutt. Igy, ha $30 felett vasarolsz, akkor a szupermarket szamlad (tehat nem a benzinkut shopos szamlad!) aljan automatikusan talalsz egy 8 cent/literes kedvezmenyt, amit a megadott idopontig (altalaban 2-3 het) tankolhatsz le. Megfigyeleseim szerint a magasabb benzin aras idoszakban a szupermarketek nagyobb bolti koltes mellett  nagyobb kedvezmenyt kinalnak, pl. $120 felett 14 centes, $140 felett 16 centes, $160 felett pedig mar 18 centes literenkenti megtakaritasra is van lehetoseg. Legalabbis Del-Ausztraliaban.

Hot Seat

Posted: 2013/04/18 in 1. üveghegy - Ausztrália

A Hot Seat az itteni neve a Legyen Ön is Milliomos! gyorsított verziójának. A mai adásra csak véletlenül kapcsoltam oda. Viszont most már nem csak azt mondhatom el magamról, hogy szerepelt otthon benne az anyukám, hogy a tesóm kétszer is nyert a műsorban, hanem azt is, hogy az egyik tanítványom is gazdagabb lett a helyi verzióban. Sian (ejtsd: sáán) egyetlen (az utolsó) kérdés megválaszolásával vitte el a megmaradt maximumot, azaz a 20 ezer dollárt :D.

Csak egy picit, es attetelesen fog kapcsolodni a mai bejegyzes Ausztraliahoz. Tortent ugyanis, hogy a het elejet egy ketnapos workshopon toltottem, ahol is a csoportfeladatok soran szamos kulonbozo nemzet kepviseloivel osztottak egybe (Letezik ez a kifejezes egyaltalan? Milyen egybe osztani? Az osztas szetvalasztast jelent…na, mindegy, latszik, hogy mostansag tul sokat olvasok a kulonfele tudomanyos paradigmakrol, es az agysejtjeim elkezdtek atrendezodni ;)). Ket igen erdekes dolog maradt meg bennem:

1) Az egyik alkalommal indonez, malaj, bangladesi es kinai kvalitativ kutatokkal kerultem egy csoportba. Ketten mar jartak is Budapesten (Angliaban tanultak, es onnan utaztak at busszal vagy epp repulovel), viszonylag sok helyen megfordultak a varosban. Egyikuk meg a BKV ellenorok bunkosagat is kiemelte (persze helyi szokas szerint diplomatikusan: “nem voltam igazan boldog, ahogy a jegyellenorzesnel velem bantak”). Viszont ami nagyon erdekes volt, rajongtak egy csomo tudomanyos kutatoert, filozofusokert, es folyamatosan bombaztak azok kulonfele teoriaikkal. Kicsit buszke is voltam, hogy hat igen, olyan neveket mondanak, akik tenyleg magyarok, es ok hallottak mar roluk, mi tobb, reszletesen ismerik a munkassagukat; masreszrol viszont rosszul is ereztem magam, hogy en meg nem igazan ismerem ezeket az emlitett tudosokat, vagy csak homalyosan remlik valami.  Utananeztem nehany nevnek, es bizony mind, kivetel nelkul az Osztrak-Magyar Monarchia idejen tevekenykedett… Szoval leszurtem a tanulsagot: a fejlodo orszagokban hallottak mar Magyarorszagrol, igaz, valahogy az elmult cirka 100 ev esemenyeit meg nem dolgoztak fel 😉

2) Egy masik alkalommal harom indiai tarsasagaban dolgoztam, amikor is hamar vegeztunk a feladattal, es volt idonk a “sima” beszelgetesre is. Valahogy a vezetes meg a jogositvany kerult szoba, ahol elmeseltek, ok hogyan szereztek jogsit. Az egyikuk bejelentkezett vizsgara, leadta a fotojat, majd felhivta ot a “vizsgaztato”, hogy hol is talalkozzanak. A csaj mondta, hogy az neki nem jo, nem lehetne-e a lakasa elott. A “vizsgaztato” beleegyezett, mondta, hogy jo, de 600 rupiat kell fizetnie a jogsiert. A csajnak nem volt annyija, csak 400, igy telefonon megalkudtak erre az osszegre, es mire hazaert, mar ott allt a “vizsgaztato”, a kezeben a kesz jogositvannyal. A masik leanyzo is a lakasanal vette at a jogositvanyat. Igaz, o csak motorra akart szerezni egyet, de a “vizsgaztato” rairta neki az autos kategoriat is. A legdurvabb azonban az, amit a srac meselt. O csak a fotojat kuldte el egy haverjaval a “vizsgaztatohoz”, aki a penz es a foto atadasat kovetoen kiallitotta a jogositvanyt a srac nevere. Es hogy miert van a “vizsgaztato” idezojelben? Mert valahogy furcsanak talalom ezt a titulust olyan esetben hasznalni, amikor tenyleges vizsga nem tortenik. Ugyanis egyikuk sem vett egy darab orat sem, nem tanult KRESZ-t, sot nem tett meg egy darab centit sem motoron vagy auton korabban. Es igen, a legtobb taxisofor es buszsofor itt indiai (kivetelesen nem sztereotipia, hanem sajat allitasuk szerint van igy)… Csak bizni merek benne, hogy azert nem valtjak at direktbe az o jogsijukat ausztralra.

Penteken visszatert a szerelo csapat Adelaide-be, igy elso kezbol szarmazo informaciokat oszthatok meg az ut egeszerol. Nagyjabol ott hagytam abba a beszamolot, hogy Coober Pedy-ben egy betongarazsra hasonlito szallodaban szalltak meg a fiuk.

Elsore azt gondoltam, hogy ennel a szallasnal volt mar jobb is, de kiderult, hogy ott ez szuperluxusnak szamitott. Nehany fotot is sikerult kesziteni a helyrol (alabb lathatok), nem igazan beszelhetunk egy inger gazdag telepulesrol.

A varos elott es utan kb. 10 kilometerrel figyelmezteto tablak sokasaga van kihelyezve, hogy ha netan a godrok kozott boklasznal, nagyon figyelj, nehogy beleess egybe. Allitolag a mai napig tunnek el emberek ott a kornyeken a nagyobbacska furatokban.

Regen, amikor meg nem voltak igazan gepek, akkor egy hatalmas nagy bodon-szeru valamivel tortek lefele a jaratot, aztan amikor mar eleg mely let, lekuldtek egy opalvadasz banyaszt, aki a meszko retegek kozotti repedeseket kereste. Ha talalt olyan reseket, ahova a viz beszivargott, es a kovasavval reakcioba lepve kialakitotta az opal egy fajtajat, akkor tovabb astak, immar oldalra.

Mara ezt a muveletet mar modernizaltak, ket fele modon: egyreszrol egy hatalmas, oreg teherautora szerelt porszivot vezetnek be a jaratba, es azzal szivjak ki a laza talajt; masreszrol pedig dinamitot hasznalnak a jaratok megnyitasahoz. Mivel a kornyeken tul sok szorakozasra nem akad lehetoseg, ezert a banyaszok szerveznek maguknak. Es mivel massal szorakozhatna egy banyasz? Hat persze, hogy a felesleges dinamittal. Megcsinaltak azt, hogy mig a rendorok aludtak a rendororson, addig paran robbanoanyagot raktak a jarorkocsi ala, es felrobbantottak. Ezert ujabb tablat raktak ki, ami arra figyelmeztet, hogy az adott helyen csak akkor parkolj, ha dinamit-biztos az autod.

Igazi hazakat nagyon keveset lehet latni, a tobbseg ugyanis a korabban kialakitott jaratokban rendezett be maganak otthont. Igaz vezetekes aram nincs, de a diesel generatorok megfelelo mennyisegu energiat tudnak termelni. Ehhez muszaj alkalmazniuk egy gazolaj szallitot, akinek annyi a napi feladata, hogy mindennap elmegy a legkozelebbi varoskaba (500 km), felpakolja a kocsit uzemanyaggal, majd ha belefer, fordul meg egyet.

Csak a foutak vannak lebetonzova, minden mas fold ut. Ertsd: ami egyenesen megy fout, ami abbol leagazik fold ut. Ugyanannyival lehet ezeken is szaguldani, mint a betonoson, a kulonbseg annyi, hogy kicsit hangosabban csorog az auto az ember alatt.

Visszafele (tobbek kozt) Roxby Downs-ban is szereltek egy kicsit. Coober Pedy utan erdekesnek tuntek a rendezett hazak es tip-top udvaraik. Az idillt mindossze az torte meg, hogy mindenhol raketak voltak szoborkent kiallitva, illetve urhajos kiallitas is volt a semmi kozepen. Az etterembe beterve pedig csak katonak uldogeltek a foeteleiket eszegetve. Eles logikaval kikovetkeztetheto, hogy egy katonai telepulesre erkeztek, ami idealis helyen van ahhoz, hogy raketakat probalgassanak ki. Jobbra 1200 km-re, balra 800 km-re nincs semmi, igy nem fenyegeti oket az a veszely, hogy valami olyat talalnak el, amit nem szeretnenek. De vissza az etteremhez. Eddig ahol megalltak kajalni az elmult 6 honapban, a fonok mindenhol vegignezte az etlapot, es a halas eteleknel mindig megkerdezte, hogy helyi halbol van-e. Itt a semmit kozepen, a sos tavak videken is volt haletel a menun feltuntetve. A joember fel is tette a kerdest: helyi halbol van-e. A pincer megeskudott, hogy igen, es hogy aznapi fogas….Inkabb csirket rendeltek ;).

Amivel a lyukat utottek a foldbe regen Csak mereszeknek

Diesel falo generatorok Jarat porszivo

250 ezer lyuk Holdbeli taj

Raketak 1. Raketak 2.

Droid 1. Droid 2.