Nem és nem

Posted: 2017/08/19 in 1. üveghegy - Ausztrália

Június végén volt egy négyszemközti beszélgetésem a GM-mel, akkor ugye arról, hogy ki mennyit dolgozik, meg milyen rossz folyamatok vannak a csapaton belül. Félig-meddig kérdezte azt is, hogy szeretnék-e feljebb lépni, stb. Én nemet mondtam.

2-3 hete kezdett nálunk egy újabb kolléganő, aki valaha a kisfőnök főnöke volt egy másik cégnél. Ennél fontosabb tudnivaló róla, hogy marha idegesítő, fontoskodó, és be nem áll a szája. Olyan meetingekre vitték be már az első napján, amikre mi nem mehettünk soha. Egyből leesett, hogy ő bizony itt nem csak a szponzorációval foglalkozó menedzser lesz, hanem valami több.

Elindult a sakkozás, és a csapattal arra jutottunk, hogy ketté fogják osztani a team-et. Lesz egy digitális részleg, amit a kisfőnök fog átvenni, kvázi a márkák nem hozzá fognak tartozni. Ha ez így lesz, akkor pedig az új nő lesz a marketing vezető. Nem festett ez a lehetőség túl szép jövőt.

Az új nő betanulásának részeként mindenkivel le kellett ülnie egy “bemutatkozó” beszélgetésre. Én voltam az utolsó a sorban. Gondoltam, lenyomom neki a szokásos bemutatkozó részt, hogy november óta vagyok itt, eredetileg üzemanyagra, mosóra, meg a Velocity-re vettek fel, a korábbi tapasztalataim alapján, de április óta a shop és az anyamárka is hozzám tartozik, stb, stb, stb. Meglepetésemre, már az elején leoltott. Pontosabban nem a leoltáson lepődtem meg, mert az abszolút egybe vágott a fontoskodó, mindenbe beleszóló jellemével, hanem a leoltás miértjén. Kiderült, hogy feladata/küldetése van. Ekkor belőlem meg kibukott a kérdés, hogy ő lesz-e a marketing vezető. Nem, nem ő lesz. De az igaz, hogy nem csak szponzorációs menedzserként van itt. A GM bízta meg azzal, hogy végzett pszichológusként és coach-ként tekintse át a csapat működését, és tegyen javaslatokat az átalakításra. Ő meg arra jutott, hogy engem nevezne meg lehetséges marketing vezetőnek.

Nemet mondtam. Neki is. Az indokaim nem változtak: vannak kollégák, akikkel nem tudnék vezetőként együttdolgozni, nem kell a jelenleginél még több stressz az életembe (így sem tudok rendesen aludni, és a gyomorfájásaim sem véletlenek), és leginkább, a céges politikát is rühellem.

Szerintem még nem találkoztak emberrel, aki ennyire ellenállt volna annak, hogy kinevezzék és több pénzt dobjanak hozzá. De van az a kor, amikor már nem az számít, hogy minél magasabban legyen az ember, hanem hogy az életét úgy élje, ahogy az neki nagyjából megfelel.

Reklámok

Kommentek, visszajelzések

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s