Koalák földjén

Posted: 2018/02/19 in 1. üveghegy - Ausztrália

Az előző napi Deep Creek-es túra után nem igazán akaródzott korán kelni, így lassú indításra rendezkedtünk be. Elmentünk egy gyorsat edzeni 9.30-ra (mert OK, hogy kardióztunk orrba-szájba a hegyeken fel meg le, de azért a súlyzós edzések kimaradtak), majd visszafelé jövet felkaptuk a tesómat is, és kimentünk Grange-re, egy későit reggelizni. Mondanom sem kell, telt ház volt, ennyit még kajára (de még kávéra) nem kellett várnunk. Kb. 15 perc után rákérdeztem, mi is van a rendelésünkkel. Szerencsére már jött is.

A tesóm ismét átesett egy újdonságon, kipróbálta a smashed avo-t, azaz kb. zúzott avokádó krémmel megkent pirítós szeletek buggyantott tojással az egész tetején. Teszek ide két netről vadászott képet (forrás: Google képkeresője), talán így egyszerűbb elképzelni:

Reggeli után még jött egy gyors bevásárlás, majd pedig párommal ketté váltak útjaink. Ő szerelni ment, mi meg ismét kirándulni és hegyet mászni. Méghozzá a Belair National Park-ba. Nem titkolt célom az volt, hogy a Cape Otway National Parkban megtekintett két koala mellé újabb vadon élő koalákat tudjak mutatni a tesómnak. Erre pedig itt volt a legnagyobb esély.

A kocsit letámasztottuk a főkapu előtt, és besétáltunk a Faiskoláig a Lorikeet ösvényen, majd rátértünk a Grand Falls Hike-ra. Rögtön az első pár méteren észrevettük az első koalát.

Aztán ahogy haladtunk előre a túrán, úgy szaporodtak a koalaészleléseink is. Miután a tesóm is ráérzett az ízére, már száz méterekről ki tudta szúrni a fák tetején alvó macikat. Időnként szederszedéssel is szórakoztattuk magunkat, a néha elő-előbukkanó helyi túrázok nem kis megrökönyödésére. Sajnos, már ki voltak a bokrok száradva, de azért még így is leltünk rajtuk csemegét.

A végeredmény 17 koala lett, a szám elérésében sokat segített, hogy a végén benéztem az ösvény utolsó szakaszát, és kerültünk egyet. Szerencsére pont olyan útra keveredtünk rá, ami mellett volt egy fa 3 (azaz három) macival. Ez nagyon ritka, lévén, hogy territoriálisak a koalák. Boldogan sétáltunk vissza a tó mentén a kocsihoz.

Estére is szerveztünk programot, egy egyszerű vacsorát a Henley Surf Life Saving Club-ba. Anyuékkal voltunk itt karácsonykor. Lehet, másnak már unalmas a hely, nem is annyira szupertrendi, de a kilátás miatt szerintem érdemes ott vacsorázni. Éppen ezért tettünk mi is így. 7.30-ra foglaltam asztalt, kikértünk megint 3 főre egy-egy tengeriherkentyűs tálat (nem haltunk éhen, sőt! 2 napig még párom ebből vitt magának ebédet), majd falatozás közben élveztük a naplementét.

Folyt. köv.

Reklámok

Kommentek, visszajelzések

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s