Mai napi meglepi

Reggelente parommal indulok mostansag munkaba, egyreszrol azert, mert elegge viharosak az adelaide-i hetkoznapok (allitolag tobb evtizede nem latott idojaras “tombol” erre fele), masreszrol meg azert, mert igy korabban le tudok lepni (nem mintha valaki is nezne, mikor jovok vagy megyek). Az irodaba erkezesem utan kezdetet veszi a napi szertartas (megprobalni nem osszekeverni az egyes online feluletekhez kapcsolodo jelszavakat, elinditani minden beallitast, hogy menjen a net [valamiert az ITs csodagyerek a mai napig nem tudta megmondani, miert kell a gepemen mindennap elinditani ujra meg ujra az autoxy-t], imadkozni, hogy a kiterjesztett kepernyo miatt ne pont akkor sz@rjon be a masik monitor, amikor epp valami izgalmas dolgot olvasok [pl. a Facebookon ;)]).

A mai reggelem viszont maskepp folytatodott, mint ahogy szokott. Az elektronikus postaladamban (ertsd: mailbox) ugyanis a kovetkezo hir fogadott: “I am pleased to advise that your manuscript, detailed below, has been accepted as a competitive paper for ANZMAC 2012” (Orommel tajekoztatom, hogy a benyujtott cikke – melynek reszletei alabb talalhatok – elfogadasra kerult a 2012-es ANZMAC konferenciara). Mit is jelent ez? Az ertesito level alapjan azt, hogy nagyon kiraly vagyok, es eletem elso publikaciojat elfogadtak. Meg melyebben ertelmezve, lehetosegem lesz majd’ 300 marketinges (Ausztralia es Uj-Zeland, de lehet, hogy a teljes AsiaPacific regio szine-java) elott 20 percben leprezentalnom egy puccos rendezveny kereten belul decemberben, hogy mit is gondolok az arakciok letrejotterol. Itt meg repesett a pici szivem, es latatlanban legalabb nyolcszazszor veregettem magam vallon, hogy hat ja, igy kell ezt csinalni. Elsore, sajat erobol, Makkoshotyka alsorol (tudom, hogy letezo telepules, nem onnan szarmazom, de a dramai hatas miatt ide illett) betorni a vilag elvonalaba egy totalisan uj szakmaban.

Aztan sajnos elolvastam a visszajelzeseket is. Ugy mukodik ugyanis a rendszer, hogy minden egyes palyazonak meg kell jelolnie, hogy milyen temaban tartja magat szakertonek, es akkor abban a temaban kuldenek neki a tobbi palyazotol (anonim modon) cikkeket, amit legjobb tudasa, es megadott szempontok szerint kell elbiralnia (szinten anoniman). Hozzam is kerult egy, de barmennyire is kritikan aluli volt, azert probaltam joszandekkal, segitoen kommentalni a dolgot, es pontoztam neki egy atlagosat. Hat aki(k)tol en kaptam visszajelzest, na, ok pont nem igy viselkedtek (szerintem amugy az ausztralok igy, a nevtelensegbe burkolozva elik ki a gonoszsagukat, ha mar szemtol szembe nem lehet a politikai korrektseg es mindenfele tarsadalmat szabalyozo regulak miatt). Az egyik kapasbol nem is toltotte ki a kotelezo rublikakat (tehat nem adott semmi erdembeli visszajelzest), csak annyit irt be, hogy below average (atlag alatti), mig a masik ugyan kitoltotte, de inkabb ne tette volna (tole is atlag alatti ertekelest kaptam). Ez a masodik jomadar, ugyanis csak azt nem ertette meg, mirol is szol a cikk. Visszajelzeseben peldalozott azzal, hogy az arakciok mikentje igen is nagyon korbejart terulet, minden szempontbol vizsgaltak mar (kereskedo, gyarto, fogyaszto), es mivel a hiper-szupermarketeknek annyira sokretu adatuk van az egyes akciok kiertekeleserol, ezert szerinte biztos, hogy minden arakcio alaposan megterevezett es tudatos. Na itt ment fel bennem marhara a pumpa. Egy, nem azt tervezem vizsgalni, hogy mi a szerepe az arakcioknak az egyes resztvevok szempontjabol, hanem azt, hogy mondjuk egy fagyasztott pizzan miert mindig harmat kettoert akcio fut, mig mondjuk a samponon van ilyen (kettot egyert), meg olyan (most 20% extra) akcio is. Vagy hogy ezt az egeszet befolyasolja-e az, hogy pont epp Jozsi/Johnny az uzletkoto, es Jolika/Jennifer a beszerzo. Es, ha igen, akkor pozitivan-e (Jozsi/Johnny olyan jokepu, leveszek tole 20 kartonnal most kevesebbet, mert igy gyorsabban kifogyok a termekbol 2 plusz 1-ben, es jovo heten is lathatom) vagy epp negativan (ez a Jozsi/Johnny olyan idegesito, inkabb rendelek a masik cegtol, mert ott Pisti/Steve mindig hoz egy doboz csokit, es raadasul 90 napra eleg fizetnem neki, plusz a 40+4-es trade akcioja miatt tobb zseton marad a kasszankban)?  Ketto, az egegyadta vilagon egy darab tanulmany sem szol arrol, hogy csokolom, amit januar 2-an papirra vetettunk, azt adott ev december 31-ig ugyanugy valositottuk meg, ahogy a papiron volt. Ahany marketingessel, sales-essel eddig beszeltem, mind azt mondta, hogy ja, vannak terveik, mit kene es hogyan csinalni, de nem volt meg olyan negyedev a kereskedes tortenelmeben, hogy az ugy is valosult volna meg ahogy terveztek. Ha ilyen tortenne, ok lennenek legjobban meglepve. Mielott felgyullad a billentyuzet az ujjaim alatt, gyorsan rittyentek egy konkluziot is: ugy tunik (tisztelet a kivetelnek persze), a kutatok ugy felnek a valo vilagtol (nem VV Sandykara/Lacyra/Feryre/Sylvyre gondolok), mint a tuztol. Valami eletszagu? AAAAAA, ments meg tole minket, oh, Urunk!

Rakerdeztem azert az orosz supervisoromnal, hogy akkor most oruljek vagy vagjam fel az ereimet, es keressek valami mas kihivast az eletemben. Jellemzo, hogy mennyire jo fej (3 evvel fiatalabb, mint en, de eskuszom, az egyik legjobb tanarom, aki valaha az utamba kerult). Azt mondta ugyanis, hogy ez egy nagyszeru eredmeny, plane ugy, hogy volt az egeszre mindossze par nappal tobbem, mint 1 honap a kutatassal egyutt. Masok mar februar ota dolgoztak az anyagukon, szoval nincs miert keseregnem. Sot! Most mar legalabb azt is tudom, milyen “al-tudomanyos, okoskodo” kerdesekre kell majd valaszt adnom a prezentaciom soran. Ha igy nezzuk, akkor vegul is lehet, tenyleg orulnom kene 😀

U.i.1.: kepek most egy darabig nem lesznek, bedoglott kompakt Sanyi (halatlan [ekezetekkel keretik olvasni], pedig hazahoztuk, Ausztraliaba), a nagy Fujival meg megse rohangalhatok mindennap

U.i.2.: Verocska, nem jott meg a ket hete igert hosszu level 😉

U.i.3.: tegnap majdnem tarkon csaptam egy heves helyi diakot, aki rohanasa kozben felboritott a betonlepcson – nekem nem lett bajom, de a szep, elegans, fekete, magassarku cipom bore banta, nagyon. Ha az echte aussiek is ilyen utemben amortizaljak a cipojuket, akkor ertem most mar, miert jarnak mezitlab (telen-nyaron).

Furfangos hurka

Most, hogy párom túl van az első vidéki hetén, így jobban fel tudja mérni, milyen plusz eszközökre is lehet még szüksége a szereléshez. Igaz, hogy a cég beruházott néhány márkás fúróba például, de vannak, akik a sajátjukat használják, hogy ne kelljen a másikra várni, míg az befejezi a melót vele. Éppen ezért mi is felkerekedtünk, hogy felmérjük a helyi barkácskínálatot a fúrók terén. Több szempontnak kellett megfelelnie: legyen könnyű, de a fő részek azért legyenek fémből; 2 sebességes legyen; adjanak hozzá 2 aksit töltővel; ne kerüljön sokba; ne röhögjék ki vele páromat a melóhelyén. Az utóbbi kettő azért elméletben még üthetné is egymást. Először is felkerestük az itteni Obi-t, azaz a Bunnings-t. Elég korrekt barkácsrészlegük van, de az áraik igen magasak – legalábbis számunkra. Bármennyire is király egy fúró, azért 250-370 $-t kiadni érte, egyben most még nem lenne annyira öröm. De ez az egyik véglet. Aztán vannak a Kmart-szerű eszközök. Ezek árban kellemesek, de inkább a vicc kategóriába tartoznak. Mármint egy sima kézi csavarhúzót simán megéri itt megvenni, vagy egy csavarkulcs-szettet, de azért a fúró egy picit más téma jelen helyzetben. Szerencsére most itt hamarosan jön az apák napja (szeptember 2.), ezért mindenféle gépek, DIY (barkács) eszközök egész jó áron kaphatók. Így eshetett meg az is, hogy végül is mégiscsak a Bunnings-nál vásároltunk. De hogy ne legyen  olyan egyszerű az élet, tegnap megnéztünk egy olyan fúrót, ami eredetileg 120$-ba került, de most 49-ért (!) adják akcióban. Azt mondta az eladó bácsi, hogy otthoni használatra ajánlja inkább ezt a márkát, és ha agresszív használatra kell, akkor a 250$-ost javasolja. Na, ne, tényleg? 😉 Igen ám, de nem volt készlet a 49$-osból, így fúrótlanul jöttünk el. Párom álmatlanul forgolódott egész éjszaka, hogy hát mégis csak jó lett volna azt a fúrót beszerezni, szóval menjünk ma vissza. Mivel itt a helyiben (tényleg) nem volt egy darab sem, ezért egy másik kiszolgáló egységbe látogattunk el. Igen ám, de itt nem volt akcióban az eszköz. Tanakodtunk, hogy mi legyen. Aztán végül csak beszéltünk az itteni eladó sráccal, szépen előadtuk, hogy tegnap a másik boltjukban 49$-ért láttuk ezt a modellt, és mi max. ennyit is lennénk hajlandók fizetni érte. Mit lehetne tenni? Mondta, ő nem tud róla, hogy ez a cucc akcióban lenne, de azért megnézi. Megdöbbenésére nekünk volt igazunk, szóval ezúttal fúróval és egy boldog emberrel tértünk haza.

A nap másik eseménye az volt, hogy egy váratlan ötlettől vezérelve ellátogattunk az itteni Magyar Házba, a 651 Port Road-ra. Soha nem voltunk még itt, nem is hiszem, hogy sokat fogunk  járni, de azért a mai nap megérte. A nénik igen csak kitettek magukért, olyan hurkákat és kolbászokat rittyentettek, hogy simán megnyaltuk utánuk mind a tíz ujjunkat. Csak jók ezek a hazai ízek :).

Lime cheesecake cocktail

A csutortok szokas szerint tanitassal kezdodott, a kulonbseget csak az jelentette, hogy ma tutorial tesztet (otthon kb. ez lehet a ZH megfeleloje) kellett iratnom a “nebulokkal”. A menete az oranak a kovetkezo volt: elmondtam nekik az alapveto infokat, hogy ma tesztet irunk (ezt mar az elozo 3 alkalommal is megtettem), 5 olyan kerdes lesz, ahol be kell karikazni a helyes megoldas betujelet (A, B vagy C, adott esetben D is lehet), illetve ezen kivul meg lesz 5 mini kifejtos kerdes is. Felhivtam a figyelmuket, hogy figyeljenek a mai napon nagyon, mert lehet, lesznek olyan kerdesek a kifejtos reszben, amiket ma veszunk at (ismet). A hulyebiztos oktatas miatt 5-bol 3 erintette a csutortoki anyagot…no comment. Aztan elmondtam nekik, hogy kijavitottam a hazi feladataikat, es bar jo jegyet kaptak, ez kizarolag motivacios cellal tortent meg. Kovetkezo alkalommal 0-t fog az kapni a feladatara, aki csak kimasolja a definiciot a konyvbol, es nem ir melle sajat szavaival magyarazatot.

Ezek utan atbeszeltuk az otthoni feladatokat (mivel ultek kukan, ezert elmondtam magamnak a valaszokat hangosan), majd atvettuk a tanagyagot is (kiseloadast tartottam nekik). Legalabb tizszer visszakerdeztem, ertik-e a dolgokat, mondjam-e maskepp. Persze, persze, minden vilagos. Elerkezett az utolso 20 perc, amikor is kiosztottam nekik a tesztet, es neki allhattak megcsinalni. Tettem mindezt ugy, hogy a tablan fennhagytam egy rovid ideig (szandekosan) az egyik peldafeladatot, ami 98%-ban azonos volt a tesztben levo feladattal. A kulonbseg annyi volt, hogy oran Magda kavet vasarolt, a tesztben pedig Monica M&M’s csokit.

Ahogy visszaertem az irodaba, egybol beleneztem a tesztekbe, kivancsi voltam, hogyan teljesitettek. Megdobbenesemre az azsiai diakok nagy resze meg igy sem volt kepes megoldani a feladatok javat. Ismetlem, ugysem tudtak megoldani, hogy szo szerint ott volt a tablan a megoldas, es az oran atbeszeltunk az anyagot ezredjere. Pelda kovetkezik: az egyik kerdes ugy szolt,  hogy mit jelent a “sztochasztikus” szo, ha lojalitasrol beszelunk (ezt ma hetfon elmondta eloadason a tanar, elmondtam en is az oran, es meg villamkerdeskent is feltettem ellenorzeskent a diakoknak). Mit irnak az azsiaiak? Leirjak, mit jelent a lojalitas, es hany fele fajtaja van. Majdnem kivetel nelkul mindannyian. Szoval sajnos ugy tunik, barmennyi segedanyagot is adunk (konyv, eloadas kivonat, szeminariumi anyag, online elerheto hanganyag), a legnagyobb gond az angol nyelvu szovegertessel van. Azert en sem vagyok megapenge nyelvzseni, de azert azt mar gimiben is ertettem (elsoben, elsore), hogy egy ilyen kerdesbol vajon mire varnak valaszt. Na ezekbol a gyongyszemekbol kell javitanom 50 darabot…

Eppen ezert a mentalis leterheltsegem enyhitesere tett azon javaslatot, mely szerint menjunk el enni valamit este a kozelben a leanyzoval, akinek a lakasara anno 3 hetig vigyaztunk, orommel fogadtam. Egy helyi pizzazoba tertunk be, a hely nagyon hangulatos volt, kandalloval (hatarozottan plusz pont!), meg igazi fa padlozattal. A pizza ausztral viszonylatban kifejezetten jonak volt mondhato, de  hosszu tavon azert maradnek a sajat keszitesunel ;). Aztan egy meg varatlanabb  otletetol vezerelve “elrablodtam”, es arra lettem kenyszeritve, hogy egy szinvonalas barban a varos kozepen lime cheesecake cocktailt iszogassak (uto-szuletesnapi meghivaskent). Az ital tenyleg olyan volt, mintha egy szelet chesecake-et ettunk volna, csak ugye folyekony formaban. (Kutakodtam a neten, de egyelore nem talaltam meg a cocktail leirasat, ha valaki ralel, kuldje el nekem, legyszi ;)) Valamilyen rejtelyes oknal fogva a szerdai zenes estet csutortokon tartottak meg a helyen, igy bar az egyuttes eleg jo szamokat nyomott (U2, Oasis, stb), az egyik fulemre tuti, hogy ideiglenes hallaskarosodast szenvedtem ;).

Elso videki het a mentoknel

Parom hetfo reggel vette a satorfajat, es egy hetre Berribe koltozott. Vasarnap keszulodtunk, osszepakoltuk a heti cokmokot, no meg egy kis elelmet, hogy azert megse haljon ehen a messzi tavolban. Odafele kb. 3 ora alatt ott is voltak a ceges kocsival, de ahelyett, hogy eloszor a szallasra vittek volna oket, rogton munkaba is alltak. Eleg jol haladtak aznap, annak ellenere, hogy ugye csak 11 korul kezdtek a kocsin dolgozni majdnem be is fejeztek. Estere el mentek vacsorazni egyet kozosen, es persze azert egy-ket itoka is lecsuszott. Most mar Berriben is tudjak, mi az a VBK 🙂

A kedd-szerda kicsit unalmasabban telt, lassitaniuk is kellett a szerelesi tempon, mert volt, hogy egy autot nem tudtak hozzajuk idore kiallitani. Rajottek arra is, hogy ha minden este etteremben vacsoraznanak, az igen koltseges mulatsag lenne, ezert kozosen vettek szendvicsnek valokat (ugye, hogy bejott a mult heti tippem ;)). Oket (pasikat) kevesbe zavarja ugy tunik az egyoldalu taplalkozas, en mar a masodik napon nem birtam volna ranezni a kenyerre. Azert azt is hozza kell tenni, hogy a vasarnap este sutott nagy tepsinyi pizza szerda reggelig melto kiegeszitoje volt a szendvicseknek, a joghurtos reggeli szeleteknek, no meg a taskajaba csempeszett dugi mogyoronak is 🙂

Sajnos csutortokon az egyik betervezett jargany nem erkezett meg hozzajuk a telephelyre varatlan lablogatasi idot teremtve ezzel, igy ma (penteken) lehet, nem fognak tudni del korul visszaindulni Adelaide-be. A jelenlegi helyzetem miatt (megpedig, hogy a mai supervisori meetingemet 10-rol atraktak eloszor 10.30-ra, majd 15.30-ra) talan nem is baj, hogy kesobb er be a varosba, igy mehetunk legalabb egyutt haza ;).

Honnan tudod, hogy Ausztraliaban fuj a szel?

1. Mozog az ablak

2. Mozog az ablak belso oldalan levo reluxa

3. Mikozben melegited a kajadat a gaztuzhelyen, vidaman tancol a gazrozsa langja

4. Amikor leszallsz a villamosrol/buszrol annyira elore tudsz dolni, mint Michael Jackson valamelyik klipjeben

5. Elmegy egy pillanatra a villany

6. Nem kell bekapcsolnod a furdoben az elszivot, mert enelkul is elszivja a parat

Egyszerűbben nem lehetne?

Kedden abban maradtunk mindhárom supervisorommal, hogy pénteken, kora délután szakítanak rám időt, és megnézik, hova haladtam eddig a szakdolgozati javaslattételem előkészületeivel. Nem volt újdonság az időpont, mert hát egyszer már megállapodtunk ebben múlt héten is. Szépen be is terveztem a hetem, hétfőn ugye “hajnali” előadás, majd nyűgösködés az álmosság miatt, kedden cikkek olvasgatása, szerdán felkészülés a csütörtöki órára, csütörtök tanítás, péntek délelőtt összeállítása annak, amire délután kíváncsiak lesznek. Igen ám, de szerda este kaptam egy levelet az orosz konzulensemtől, hogy neki mégsem jó a péntek (két hete egyeztettük, csak felhívnám erre a figyelmet ismét!), legyen inkább csütörtök 4-kor. OK, legyen, végül is a tanítás után ugyanúgy össze tudom állítani az anyagot. Délben kapok egy újabb levelet, hogy most az ausztrál konzulensemnek nem jó, mert beteg aznap (értsd: sürgős lógnivalója van, és ezt 10 nap erejéig szabadon meg is teheti), de találkozzak az orosz csajjal, vele meg a lengyellel akkor mégis inkább pénteken, ahogy eredetileg volt. Eljött a 4 óra, meg a 4.30 is, a supervisorom nincs az irodájában, nem válaszol e-mailre. Odakint úgy szakad az eső, mintha dézsából öntenék, szóval móka és kacagás lenne most hazaindulni. Egyszer csak “befut” egy e-mail, bocs, de ma mégsem jó 4-kor (levél érkezési ideje: 4.37), mert házon kívül van, találkozzak a többiekkel pénteken. F*ck! Indulhattam haza a zuhéban.

Pénteken küldtem megint egy mailt, hogy akkor 1 óra jó lesz-e a találkozásra. Persze, persze. 1-kor megjelenek a lengyel supervisorom irodájában, aki látom, épp távozni készül. Kérdés: nem 1.30-ról volt szó. Hát nem. Nem baj, jöjjek vissza 1.30-ra. Visszamentem. Sehol senki. 2-kor kapok egy levelet, hogy az ausztrál konzulensem még mindig nem került elő, majd szólnak, ha megjött. 2.40-kor értesítenek, hogy ma mégse jó nekik, legyen inkább jövő pénteken a találkozó. F*ck! Még szerencse, hogy az én igen türelmes párom, aki pénteken 2-kor végzett a munkahelyén (mert náluk ám ez így megy), el tudta magát foglalni néhány szerszámos bolt felkeresésével az egyetem pár kilométeres környékén, amíg én szerencsétlenkedtem. Most már csak azért is leléptem korábban.

De miért is kellett szerszámok között válogatnia? (Frappáns átkötés volt, ugye? ;)) Hétfőn beindul a vidéki munka, és első állomásként Berri-t fogják felkeresni, valahol Dél-Ausztrália gyomrában, észak-keletre Adelaide-től (mondhatnám, elmennek Pestről Miskolcra :)). És mivel most már élesben kell szerelniük, ki kell egészítenie az otthonról érkezett fogókat, csípőket, meg egyéb “izéket” néhány spéci, itteni kütyüvel. Nagyon kíváncsiak vagyunk, hogyan fog alakulni a jövő hete, mert hát nekik kell főzniük magukra. Gyanítom, 5 napig szendvicsen fognak tengődni :).

Nemzetközi vacsoraasztal

Vasárnap egy késői barbie-zásra (sütögetésre, BBQ-zásra) voltunk hivatalosak, méghozzá az orosz supervisoromhoz. Útközben fel kellett vennünk North Adelaide-ben a román kolléganőmet is, ugyanis a tanárnő (aki 3 évvel fiatalabb nálam) a kedvenc tanítványait hívta meg ;). Éppen ezért ott volt az egyik ausztrál csodagyerek is. Mawson Lakes-re kellett kimennünk, ami egy viszonylag friss építésű kerülete Adelaide-nek. Szép, új építésű házakkal, viszonylag kellemes méretben, és relatív alacsony vételi árakkal. Hátránya, hogy Salisbury mellett van, ami hiába nincs hatással a mawson lakes-i életre, mégiscsak a legproblémásabb régiója a városnak.

A ház nagyon szép volt, csendes utcácskában, bár a supervisoromék épp el akarnának innen költözni a hegyekbe egy több hektáros zöld területre, mert elegük van a zajból. A zaj a következő: pár autó (tényleg csak pár), madarak, meg még madarak. Na meg azért, mert van egy 12 hetes kiskutyájuk, Mishka, aki fajtáját tekintve bernie pásztor-szerűség. Mishka nagyon játékos, párommal egyből egymásra találtak, játszottak “üldözőset”, meg “harapj meg, ha tudsz-ot”, no meg “úgy sem tudod kinyitni a szádat-ot”. Finoman érzékeltetném a kutya fáradsági szintjét a játék után: nem bírta nyitva tartani a szemét, teljesen kinyúlt, és még az sem érdekelte, hogy közben a vacsoraasztalra felkerült a fini malacka, meg néhány tipikus orosz kaja: káposzta saláta, cékla-trutyi, meg alma kompót. Mindeközben orosz válogatás zenét hallgattunk a 70-es évekből, ami igazán szórakoztató volt, mert 90%-ban olyan zenék voltak, amiket nálunk Korda Gyuri bácsi, vagy éppen Aradszky Laci bácsi adott elő.

Persze ment a sztorizás is, elsősorban a katona szolgálatról, a kaja-jegyes időkről, meg persze a remek szovjet autócsodákról (pl. UAZ). Ezek mind sokkolták az ausztrál srácot, aki még életében nem járt még Melbourne-ben, és külföldön is egyszer volt csak, Kanadában, mint cserediák. Jó sokáig maradtunk, ahhoz képest, hogy egy barbie-zás itteni időtartama olyan 2-3 óra, nekünk sikerült 11 körül eljönnünk. Hazaszállítmányoztuk a román leányzót, majd mi is nyugovóra tértünk, elvégre hétfőn 8-kor már kezdeni kellett az előadáson, illetve páromnak a mentőknél. Még akkor is, ha hétfő a szülinapom volt…

Na, eltelt ez a het is

Elore is elnezest, amiert ekezetek nelkul irom a mai bejegyzest, de hazahoztam a benti gepemet egy kis extra feladat miatt, ami ugye angol billentyuzetes, es nincs nagyon kedvem egyesevel kivalogatni a pontos o-ket a karakterkeszletbol.

Na szoval, eltelt ez a het is. Parom a kezdeti sokk utan eleg jol vette az akadalyokat az itteni Mentoknel. Bar kedden meg kockara unta a fejet, szerdatol mar tetszett neki a “program”. De kezdem az elejen. Kedden picit elkesett a melobol, mert ugyan hallotta, hogy a fiuk arrol beszelgetnek, hogy 7.30-kor kell kezdeni, de mikor rakerdezett, azt mondtak neki, hogy kedden hasonlo idoben kell jonnie, mint hetfon. Neki 9-re kellett mennie hetfon, szoval itt lehetett a bibi, de nem lett belole gond. Mondtak is a tobbiek neki, hogy nem maradt le semmirol, mert nagyon uncsi volt a fejtagito. Azt mondta, hogy a feladat reszekent a delutan folyaman lyukakat furogattak, es bar nem cigizik, de ha most kezdene el, es minden lyuk kozott kettot elszivna, akkor is gyorsabban vegezne, mint a helyiek. Ketszeres tempoban is meg tudna oldani a feladatot, de igy is (!) mondta neki a supervisora, hogy gyorsan csinalja, nem kell sietni (“No rush”).

Szerdan mar nem csak lyukakat, hanem mentoautot is lattak (Mercedes Sprintereket) – sot, jo kozelrol. Ugyanis a szerdai napon vezetesi gyakorlat volt. Beultettek oket az egyik mentobe, plusz ment veluk egy oktato is. Eleg hulyebiztosnak irta le a gyakorlatot, ugyanis elore megmutogattak mindent (olajszintmerestol kezdve azt is, hol van az index), aztan az oktato utan kellett csinalni a dolgokat. Nem sz@roznak am erre fele, minden mento automata sebvaltos, nehogy megerolteto legyen a vezetes. Igaz, szirenazni nem szirenazhattak, de azert Fullham Gardenstol North Havenig keresztul kocsikaztak a varost :). Es ez a hercehurca csak azert volt, mert ki es be kell majd allniuk az autoval a muhelybe, es nehogy meghuzzak a kocsi oldalat.

A csutortok es a pentek viszont mar teljes egeszeben a szerelese volt. Ketten dolgoztak egy csapatban, a csapattarsaval idore befejeztek a munkat, igy a fennmarado egy orat azzal toltottek el, hogy kitakaritottak maguk utan. A szerelest amugy nem csak betreningeltek nekik, hanem kaptak kis kepes kezikonyvet, mit hogyan kell csinalni. Amennyiben a kezikonyv azt irja, hogy 4 darab csavarral kell valamit rogziteni, akkor nincs az az isten, hogy 2 vagy 3 csavaros rogzitest elfogadjon a fonok. Meg akkor sem, ha atomrobbanas eseten is fennmaradna 2 csavarral az eszkoz a helyen. Tanulsag: ami itt szabaly, azt nem lehet kiskapuzni, vagy okosban megsufnituningolni (nem mintha merult volna fel igeny :)).

En is tul vagyok a masodik tanitasi heten. A diakjaim tovabbra sem akarnak beszelni, igy egyre tobbet kell tepnem a szamat. Szerintem, amugy azt sem vennek eszre, ha magyarul beszelnek hozzajuk. Lehet, jovoheten ki is probalom majd ezt az opciot ;).

Első nap a Mentőknél

Annak ellenére, hogy itt már este 7 óra is elmúlt, még mindig csak indirekt információval tudok szolgálni arról, milyen is volt párom első napja a Mentőknél. Reggel 9-re kellett mennie, és ugyanazzal az emberrel volt találkozója, mint akivel az interjú is zajlott. A telephelyre még másik 3 embert is hívtak, ugyanis ők négyen fogják alkotni a mozgó installációs csapatot. Bár az interjún szó volt arról, hogy vidékre is kell majd menniük, azért az elég húzósnak tűnik, hogy már két hét múlva is Dél-Ausztrália regionális részeire kell a csapatnak kitelepülnie. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy hétfőn elmennek, és majd csütörtök-pénteken jönnek haza.

De vissza a mai naphoz. Megismertették velük, hogyan kell installálni a GPS-eket a különböző típusú mentőjárművekbe, illetve kaptak egy csomó eszközt mindehhez. Nagy valószínűséggel párban fognak dolgoznak, párom szerint sanszos, hogy egy sokbeszédű “hobó” sráccal lesz egybe osztva, de még nem biztos, mert még mindig várnak 2-3 emberkét, hogy meglegyen a csapat. A szerdai napon vezetési tesztre is sor kerül, bár ez első sorban annak köszönhető gondolom, hogy a mentőautókkal majd nekik kell beállni a telephelyre a szereléshez, és jó lenne, ha nem bontanák le mindeközben pl. a kocsik oldalát.

Elmondása szerint a munka maga egész jó lenne, de nagyon nehezen értette meg, hogy mit is akarnak, és emiatt neki is van keseredve. Az sem segít a dolgon, hogy a vidéki melók miatt úgy tűnik, nem tudja estin sem folytatni az angol kurzust (most is ott van, este 9-ig, ezért van, hogy csak telón tudtunk értekezni). Ez utóbbira lehet, hogy tudunk majd valami megoldást találni, de nagyon jó lenne, ha a várva várt munkában is meg tudná találni a sikerélményt. Most ez lenne a legfontosabb…

Köszönet

Pont egy éve, hogy volt szerencsénk hozzá. Pont egy éve, hogy kinyitotta előttünk egy új világ kapuját. Örökké hálásak leszünk neki érte. Köszönjük neki egy év után is ezt a hihetetlen érzést. Köszönjük neked 176-os vízum, hogy vagy nekünk :).

Így éltem túl az első tanítási napom

Csütörtök reggel korábban érkeztem az egyetemre, ki akartam még nyomtatni a diákok jelenléti ívét. 9-kor már a tananyaggal no meg a listával a kezemben álltam a tanterem ajtaja előtt. Lehúztam a kártyám, majd húztam az ajtót, de az nem nyílt. Persze, mert ki kellett slattyognom a folyosóra, felhívni a biztonsági szolgálatot, elmondani ki vagyok, melyik teremben leszek, és meg kellett őket szépen kérnem, hogy távolról nyissák ki a terem ajtaját. Nem telt bele fél perc, és az ajtó már nyitva is volt.

Kb. 20 diák jelent meg a 25-ből, 80%-ban ázsiaiak voltak. Ugye, köztük Ma Ki-val ;). Az első 10 perc azzal ment el, hogy bemutatkoztam, kértem őket, hogy ők is mutatkozzanak be, majd átvettük a kötelező infókat (vizsgák, dolgozatok, stb.) Szerencsére a kínai diákoknak van angol nevük is, így a röhögő rohamom elmaradt a névsorolvasásnál. Az utolsó 20 percben meg hétféle mérőszámot magyaráztam el, hogyan kell kiszámolni a piaci részesedést, penetrációt, átlag fogyasztási gyakoriságot, stb-t. Az egy dolog, hogy egy szót sem szóltak, de még kérdezni sem kérdeztek semmit. Így folyamatosan vissza kellett kontráznom, hogy értik-e egyáltalán, amit mondok. De erre az volt a válasz, hogy igen. Az óra végeztével letakarítottam a táblát, és akkor vettem észre, hogy egy csajszi otthagyta a táskáját. Írtam fel neki egy üzenetet a táblára, hogy elvittem a cuccát a biztonsági szolgálathoz, menjen az adott épületbe érte. Le is mentem, oda is adtam az őrbácsinak, ő meg mondta, hogy OK, intézi.

Aztán átrongyoltam a Research Graduate Center-be, hogy kiderítsem, befejeződött-e már a beiratkozási procedúrám, amiről múlt héten azt mondták, mostanra meglesz. Nem lett meg. Talán majd hétfőn. Ha nem, akkor menjek már be hozzájuk még egyszer. Azaz akkor már éppen harmadjára. Reménykedem, hogy azért nem kell majd bemennem.

11-kor jött a következő menet, itt már több helyi diákom volt, akik voltak annyira rendesek, hogy beszéltek hozzám. Hogy mit mondtak, arról csak halvány sejtésem van, pár szónál többet ugyanis nem bírtam belőlük felfogni :). Itt gyorsabb voltam, mint a reggel 9 órási csoporttal, 5 perccel korábban végeztem, szélnek is eresztettem mindenkit. Aztán végigültem 2 szemináriumot, majd hazarobogtam. Elvileg ugyanis 5.30-ra jött hozzám egy magyar fodrász hölgyemény, akinek a telefonszámát pár napja vadásztam le. 6 után ért ide a párjával – megcsúsztak. A melírhoz a szokásos 50 fólia helyett szerintem vagy 70 darabot használt fel, akkora volt a lenövésem ugyanis (elvégre fél év telt el fodrász nélkül). Csak a felpakolás tartott 2 órát, majd a mosás, vágás, szárítás egy újabb órát. Az eredmény nekem tetsző lett, újra cirmos a fejem, a hajam meg ugyan továbbra is hosszabb, mint szokott lenni (szándékosan), de legalább már van formája. Összességében azt hiszem, jó napot zártam :).

Az élet olyan, mint egy vígjáték-sorozat

A mai bejegyzés elég gyors lesz, és egyetlen dologról fog szólni. Az imént bírtam levadászni az egyetem szövevényes belső intranetes rendszeréről, hogy holnap reggel kiknek is tartok pontosan órát, hogy elő tudjam készíteni a jelenléti ívet.

Egy pillanatra azonban egy filmsorozatban éreztem magam, mert hihetetlen hasonlóságokat fedeztem fel magam és az Így jártam anyátokkal című szórakoztató komédia-szerűség Ted-je között. Annak, aki nem tudná, miről beszélek, ominózus Ted a körülmények változása miatt otthagy egy építészeti céget, és kisebb kerülő után tanítani kezd egy egyetemen. Az egyik órája során felszólít egy ázsiai diákot, akinek a neve nem más, mint a magyar szinkron szerint Ka Ki (angolul: Cook Poo/Kuk Pu). Elsőre azt hiszi a csávó, hogy valaki szórakozik vele, mert hogy ilyen név nem létezhet (és halálra cikizi szegény leányzót).

Jelentem, ha nem is Ka Ki, de nagyon hasonló bizony, hogy létezik. Holnaptól az osztályomba jár Ma Ki. Szorítsatok, hogy ne röhögjem el magam, amikor felszólítom :).