Vásárlási láz

Van a nőknek valami furcsa ösztönük, ami egy bútoráruház, kifejezetten az IKEA láttán bekapcsol. Valamiféle kerge fészekrakó zsizsgés, amitől azon nyomban minden Jötren, Djörgba, Mallöest, vagy épp Güttrek elnevezésű cuccot meg kell venni (ne keressétek, remélem, ezek nem valós termék nevek – vagy ha igen, akkor a random svéd bútornév-generátor szoftver a fejemben nagyon jól dolgozik).

Ma én is így jártam. Miután tegnap átvittük a vendégágyat az új hazába, és kipróbáltuk, milyen ott aludni (nagyon jó, csendes, de biztos, hogy hétvégente kakashúsleves lesz, méghozzá a hátsó szomszéd baromfi felhozatalából, az tuti 🙂 )., reggel 8-ra el mentünk edzeni, majd egy gyors zuhany, átöltözés után elindultunk volna bevásárolni, ha nem 11-kor nyitnának vasárnap a boltok. Ha-ha! Az IKEA már 9-től nyitva van, így gyorsan elugrottunk oda, és megtekintettünk egy polcrendszert, amit mi horizontálisan szerettünk volna használni. Mire a tárolós részleghez értünk, megint szoftverfagyás állt be nálam. Egyszerűen nem vagyok felkészülve ennyi információra. Kicsi szünet után, továbbmentünk a TV-s unitok felé, és kiszúrtunk egy olyat, ami hasonlított a másik bútorboltban látottakhoz, ugyanolyan áron is volt, de ha már itt voltunk, akkor inkább innen vittük volna el, minthogy 35 km-t megint kocsikázzunk csak az egyik irányba.

Sajna a TV-s állványra az volt kiírva, hogy hamarosan újra kapható, de mi úgy voltunk vele, hogy azért csak megnézzük az önkiszolgáló részen, hátha van még belőle. És láss csodát! Egy darab még pont volt belőle készleten. Ő jött is szépen velünk, meg a kisautóval. Többen csodálkoztak a parkolóban, hogyan fogjuk mi a 180-as panelt berakni egy háromajtós Fiestába. Nem tudták ezek, hogy anno az új Suzuki Swift-tel egy teljes TV-s falat, meg néhány konyhai elemet is szállítottunk egyben, szóval rakodási képességeink páratlanok. Így is lett, befért a cucc (és még én is párom mögé).

Lepakoltuk a “szajrét” az új hazánál, aztán párom a barkácsboltba, én meg bevásárolni mentem. Majd mikor mindenki jól végezte dolgát, taliztunk új otthon.

Engem ekkor elkapott a “valamit kihagytam” érzés, és húztam vissza egyedül az IKEA-ba az eredetileg megvásárolni tervezett polcrendszerért. Ahogy beértem, beütött a “fészekrakó ösztön”, és kezdtem összehordani minden szir-szart. Ilyen doboz (három színben), olyan lámpácska, amolyan képkeret, gyertyatartó és gyertya, és végül a polc, lapraszerelve.

A reggeli edzéstől megtáltosodva azt gondoltam, erősebb vagyok Erős Pistánál is, így felkaptam a 32 kg-os dobozt, majd azzal a lendülettel akkorát zuhantam vele, mint az ól ajtó. Ugyanis a bevásárlókocsi kigurult a súly alól, így a doboz eleje megborult, engem meg lerántott a földre, pontosabban a fém tárolópolc oldalához. A bőrömet adtam egy Kallaxért mind a karomon, mind a lábamon. Az esés mértékét jól érzékelteti, hogy egy kislány sírva fakadt – helyettem. Felnőttként, én még sem pityerdehettem el kínomban. Lényeg a lényeg, túléltem, egy kis bundasérüléssel megúsztam, a polc is jó lett, és minden friss szerzemény jól mutat a kecóban (fotó most nincs, mert még a végén el lennének a kedves olvasók kényeztetve).

A tényleges költözést jövő hétvégén ejtjük meg, addigra ki kell minden vackot selejteznünk. Egy alapszabályt kikötöttem: semmi ősrégi, majd-jó-lesz-az-még-valamire típusú cucc sem jöhet velünk odaátra.

Formálódás

Reggel 5-kor kinyílt a szemünk, mindketten azon gondolkodtunk, mennyi mindent kell ma még elintézni. Ugyan aludhattunk volna akár 8-ig is, de az izgalom jobban hajtott minket. Párom neki állt szétszedni a vendégszoba ágyat, hogy akkor majd azt úgyis visszük át… Szerintem a szomszéd nagyon szerethetett minket a kopácsolásért 🙂 .

8-kor már bedobtam az első adag mosást, majd elkezdtem letakarítani az üveg ebédlőasztalt, mert hogy az is ment ma át az új házba. Bajlódtam egy kicsit a fehér székek lesuvickolásával, de azért többé-kevésbé jó lett az eredmény. Látszott, na, hogy a belső székeket nem mostam le minden héten (hónapban).

9-re, miután egy mini félre értés miatt késve érkezett meg a barátunk a kocsival, ami mögé utánfutót lehet kötni, rendbe raktam a megdöglött hűtőt, hogy el tudják vinni az újrahasznos telepre. Ehhez először utánfutót kellett bérelni, de azzal a fiúk gyorsan megvoltak, csak úgy, mint a döglött hűtő felpakolásával.

Ahogy leadták a telepen a hűtőt (kemény 7 AUD-t kaptak érte), hívtak, hogy indulhatok a bútorbolt felé, ahol talizunk. A terv az volt, hogy ők felrakják először az új hűtőt a Harvey-nál, amíg én a bútorboltban kifizetem a kanapékat. Majd odaállnak a bútoroshoz, felrakjuk a kanapékat is, és már uzsgyi is haza. Ezzel szemben a hűtő akkora volt becsomagolva, hogy a kanapék már nem fértek volna fel, szóval nagyjából én potyára mentem. Mindegy, sütött a nap, én meg szeretek kocsikázni. 5 perce sem indultunk el a bolttól, amikor is csörgött a telefonom, a bútorbolt hívott. Időközben a november első hetére ígért kinti ülőgarnitúra váratlanul, nagyon gyorsan megjött, így ha gondolom, akkor azt is fel lehet ma venni – mondták.

Szóltam a fiúknak, hogy megjött az a bútor is, én visszafordultam kifizetni, ők meg mentek haza a hűtővel. Mire hazaértem, ők már kicsomagolták a szerzeményt és épp tuszkolták be az ajtón. Konkrétan fél, azaz fél centin múlott, hogy befért az ajtón. Viszont ahogy berakták, egyszerűen elolvadt a kicsi szívem, olyan csodaszép 🙂 .

Innen visszamentünk mindannyian a bútorboltba. A fiúk felrakták a két kanapét, meg a kerti bútor üveglapját az utánfutóra, illetve betetriszteztek 4 széket is mindennek a tetejére. A Mitsu-ba meg beraktuk a másik két széket. Ők haza, én meg kajáért mentem, mert már benne voltunk a kora délutánban.

A kajabeszerző túra után gyorsan beugrottam még a régi hazába, kiteregettem, meg beraktam egy új mosást. Erre nem megjelentek a fiúk is? Jöttek azokért a cuccokért, amik nagyok, nem kellenek az elkövetkezendő 1-2 hétben itt, de át akartuk vinni az új hazába. Szerencsére, egy körrel megoldható volt mindez. Ott lepakoltak, és már meg is ejtettük az első kerti partit, a frissen összeszerelt kerti bútorokon.

Pici pihenő után a fiúk visszavitték az utánfutót, majd a barátunk már ment is haza – ezúton is köszi mégegyszer a segítséget 🙂 . Párommal összeraktuk még a kanapékat (nagyon sokat segítettem, tartottam a kanapé lábait), majd én azzal a lendülettel a kipróbálás közben el is aludtam.

Pár fotó arról, mennyit alakult a hely 1 nap után.

Késő délután a régi helyről még átvittük az egyik szőnyeget, aztán mára befejeztük a pakolászást. Igényünk volt ugyanis még egy tengerparti sétára a 24 fokos szombat délutánon.

Fekete péntek

Péntek 13-án születtem, ezt már többször írtam itt a blogon. Így nincs “halálfélelmem”, sőt! nem sétálgatok fekete macskával sem a hónom alatt, ha 13-a péntekre esik. Mitöbb – ezt a merészséget figyeljétek – mára szerveztük a ház birtokba vételét is. Jó, mondjuk ez véletlen volt (kedden járt le a lekötésünk, és a birtokba adás/vétel legtöbbször péntekre esik). Hogy telt tehát a mai nap?

Mielőtt erre válaszolnék, ugorjunk vissza szerdára. Akkor kaptam ugyanis egy SMS-t a gázszolgáltatótól, hogy a csütörtökre ütemezett gázbekötést nem tudják megejteni, és hívjam őket, amint tudom. OK, így tettem. Elsőre azt az infót kaptam, hogy kéne a gázmérő száma. OK, mivel ezt nem kaptuk meg, írtam az ingatlanosnak, hogy küldje már át, elvégre ő javasolta, hogy a kulcsátadás előtti napra szervezzünk meg minden átiratást. Küldött egy doksit, amin a gázengedélyező hatóságtól vagy kitől (APA) kapott MIRN szám (meter installation registration number) áll. Ezzel felhívtam a gáz szolgáltatókat, akik még ez alapján annyit láttak csak, hogy igen, van gázrendszer kiépítve, de semmi más releváns infót. Írtam megint az ügynöknek, hogy ez nem elég, kéne a mérőszám. Viszont, mivel kevesebb, mint 1 km-re lakunk most, így át is szaladtunk a házhoz, hátha megtaláljuk a gázmérőt. Pont ott volt az ügynök is (másik háznál), és közösen nyitottuk ki a gázóra dobozát, … ami csont üres volt. Nem csoda, hogy nem találták a rendszerben a dolgokat, mert hogy nem volt gázóra telepítve. Új lakástulajdonosok figyelem! A gázmérőt az első tulajnak kell a szolgáltatónál igényelnie. Ezzel az infóval ismét felhívtam a gázosokat, immár nem bekötést, hanem telepítést igényeltem. Szerencsére péntek, 13-án délutánra be is vállalták a bekötést. Azt ígérték, hogy valamikor dél és 5 között jönnek. Mi meg imádkoztunk, hogy addigra már nálunk legyenek a kulcsok, mert különben nem tudja az ember odabent lepróbálni, hogy tényleg működik-e a rendszer.

És akkor mi is történt a mai (pénteki) napon:

• mivel mindketten szabit vettünk ki mára, így reggel fél 8-kor felkeltünk, komótosan elkészültünk
• 8.15-re el mentünk a Grange Jetty-hez reggelizni egyet
• 9-kor átmentünk a házhoz, hogy Guido-val (brigádvezető) találkozzunk, megnézzük, hol tartanak a melegvizes rendszer felpakolásával (ugyanis ezt nem rakják fel a birtokba adás/vétel előtt, mert simán ellopnák). Ha már ott voltunk, megkértük a srácot, bemehetnénk-e lemérni a hűtő helyét, meg egy-két dolgot. Bemehettünk.
• 9.30-ra lemértük, amit le kellett (kisebb a hűtőhely 5 centivel, mint a másik házban volt, így még jó, hogy nem vettük meg pár hete azt, amit kinéztünk)
• 10.15-re már a jó fiúknál (The Good Guys – elektronikai bolt) voltunk Gepps Cross-on.
• 11.15-re még mindig nem tudtunk dönteni, de 3 lehetséges jelöltre (Fisher&Paykel, Westinghouse, Electrolux) szűkítettük a versenyzők számát. Ekkor információ-túltengés miatt leállt az agyam, és elegem lett az egészből. Nem tudtunk dűlőre jutni. Így bementünk a szomszédos bútorboltba polcos szekrényt nézni. Gyorsan végeztünk.
• 11.25-re átmentünk a szemközti Harvey Norman-ba, hogy ott is megnézzük a hűtő árakat, és legyen összehasonlítási alapunk. Vagy nem voltak, vagy drágábbak voltak az ott lévő modellek. Egyet kivéve. Egy Panasonic hűtőt, amit sehol máshol nem láttunk korábban (exkluzív a Harvey számára). Minden elvárásnak megfelelt. Olyan széles, olyan magas, olyan mély volt, ami pont befér, szárnyas ajtós, amilyet szerettem volna, rozsdamentes acél, jó energia besorolású, de ami a legjobb, az az ára volt. Mert hogy a Harvey-ban a péntek 13-át fekete pénteknek nyilvánították (ami amúgy november 24-én van világszerte, és amikor nagyon kedvezményesen lehet vásárolni), így pontosan 1/3-ával kevesebbet kellett fizetnünk a hűtőért. A megtakarításból meg pont kijött egy 7 darabos kinti étkező (asztal + 6 szék) garnitúra a korábban felkeresett bútorboltban.
• 11.50-re kifizettük a hűtőt, és elindultunk az IKEA felé, hogy sötétítőt vegyünk.
• 11.55-kor hívott a conveyancer (OKJ-s ingatlanos jogi képviselő), hogy minden rendben volt a földhivatalban, a ház a nevünkre került, így mehetünk a kulcsokért az ingatlanoshoz.
• 11.59-kor üzentem az ingatlanosnak, hogy hívott a conveyancer, mikor talizunk és hol, mondjon már valamit
• 12.15-kor jött a válasz, – amikor már pont az IKEA-hoz értünk – hogy 12.30-kor ütközhetünk a ház előtt.
• Szerencsére pont 15 percre van tőlünk az IKEA, így 12.30-kor koccra megálltunk a háznál. Jött az ügynök is, nem maradt sokáig, mennie kellett (vagy úgy volt vele, hogy most már miénk a ház, nem kell többet velünk foglalkoznia). Kaptunk tőle egy ajándékszatytrot (mármint ajándékkkosár lett volna az, ha kosárban lett volna, de nem abban volt) borral, kekszekkel, szószokkal, tésztával, mézzel, ilyesmikkel. Megkaptuk a kulcsokat, a riasztó kódját, az összes használati utasítást, a garancia leveleket, a gyártók kontaktjait, elmondta, hogy jönnek vissza a szakik vmikor, mert eltört hátul valami bekötő szelep, meg az egyik kép nyomot hagyott a falon, szóval még majd festenek. Aztán kezet ráztunk, és már ott sem volt.

• 13.15-ig csak kóvályogtunk a lakásban, megnéztünk mindent, kihúztunk minden fiókot, elforgattunk minden zárat, kipróbáltuk a csaptelepeket.
• 14.00 körül átjöttek az épp a környéken járó barátaink, szakmai szemmel átnézték párommal együtt a kecót, kaptunk tippeket, miket vegyünk fel a javítandók listájára.
• 14.20-kor megjelent a gázos csávó is. Még jó, hogy akkor jött, amikor már nálunk voltak a kulcsok. Első dolga az volt, hogy betrappolt a konyhába (szerencse, hogy napos idő volt, és nem volt sáros a cipője, mert különben állon vágtam volna), megnézte az ottani bekötéseket, aztán kiment megnézni a melegvizes rendszert, 15 perc alatt berakta a gázórát, letesztelte a tűzhelyet és a meleg vizet, majd már ott sem volt. Mi voltunk mára az utolsó ügyfelek.
• 14.25-kor ismét úton voltunk, mentünk vissza az IKEA-ba. Megnéztük a szekrényeket, majd megint infótúltengést kaptam, így gyorsan átmentünk a függönyös részlegre. Ezt átalakították, így elsőre nem találtuk meg a rolókat, de sebaj, a végére csak meglettek. Persze, amit szerettünk volna megvenni, abból nem volt méret. Azzal meg nem akartunk kezdeni, hogy szabunk-varrunk.
• 15.15-kor elindultunk garázsbeton festéket venni a házhoz közeli festéknagykerbe, mert párom kitalálta, hogy le szeretné zárni a betonfelületét, hogy egységesebben nézzen ki.
• 15.45-re ezzel is megvoltunk, így továbbálltunk a Bunnings-ba (helyi OBI), hogy ott is megnézzük a sötétítőket. Lévén, anno Magyarországon is barkácsboltban vettük őket. És láss csodát! A logika működött. Meglett 15 percnyi tanakodás után a kiválasztott lehúzós sötétítő, jobb áron, mint az IKEA-ban lett volna. Igen ám, de nem volt belőle mennyiség.
• 16.05-kor elindultunk a másik Bunnings felé, ami hol máshol lenne, mint az IKEA mellett, mert a boltos azt mondta, ott lesz készlet.
• 16.30-kor be is viharoztunk a boltba, megvettük a kellő mennyiséget, majd irány a régi haza.
• Némi szerelés, meg vacsorázás után még hazamentünk az új házba is, és párom neki állt felszerelni a sötétítőket. 21.30-ra meg is voltunk mindegyikkel.

Holnap megint mozgalmas nap lesz, mert megyünk a kanapékért meg a hűtőért. Érte:

Coorong

Múlt hét volt az első igazi tavaszi hét, amikor majd’ mindennap csodaszép volt az idő. Így szombaton arra jutottunk, hogy párom két szokásos horgásztársával együtt neki indulunk a Coorong National Parknak. Ők már többször volt ott, én még sosem.

Mivel a hely kb. 3 órányi járásra van Adelaide-től, ezért ott alvós eseményre készültünk. Amikor nem megyek, akkor hogyan zajlik a pakolás? Párom összeszedi előző este a horgász encsem-bencsemeket meg kütyüket és kincseket, majd aznap belebújik egy otthoni szakadt nadrágba és pólóba, felkapja a tengerpartra még pont jó lesz műanyag papucsát, bedobálja a horgásztáskáját, a botokat, orsókat, meg a vader-t (gumi csizmával ellátott, fröccsöntött kezeslábas, amivel bele lehet derékig menni még a hideg óceánba is), és már el is húzták a csíkot.

Hogyan zajlik mindez, amikor én is megyek? Vader-ig minden ugyanaz, csak én még bedobok pár szendvicset az útra/estére/reggelire, némi nasit és innivalót a tábortűzhöz, 10 liter vizet mosdáshoz, lemosáshoz, iváshoz, poharakat, bicskát, tányérokat, párnát, takarót, hálózsákot, váltóruhát, kemping székeket és swag-et (hálósátor, kifejezetten bush camping-hez, egyszemélyes, de mi ketten is elfértünk benne 🙂 ). Na és, mit használunk ezekből a végén? MINDENT! Kvázi nem értem, hogy vannak meg ezek nélkül az alap esetben…. rejtély.

A part (Ocean Beach/42 miles beach) csodás, homokos, míg a szem ellát.

Bár néha azért kagylós is.

Sajnos most nem volt halfogás (csak rák) – valószínűleg a banánnak köszönhetően. Igen, a banánnak. Mert azt is tettem be. Az itteni babona szerint az taszítja a tengeren a jó fogást. Most már ezt is tudjátok.

Viszont volt dűne rodeózás (csakis igazi terepjáróval lehet ide bemenni, meg sem érdemes próbálni SUV-okkal – bár a fiúk láttak egy motorháztető nélkül száguldó, ezer meg egy éves, sima Subarut, akinek valószínűleg sikerült átjutnia a homok tengeren, mert nem láttuk elakadva később), alvás a csillagos ég alatt swag-ben, tábortűz meg kumbaya.

Ja, meg krimi is, lévén akkor volt a legfelsőbb bírósági tárgyalása annak a faszinak, aki itt rabolt el, bántalmazott és majdnem megölt két hátizsákos tursitát (nőket) még tavaly februárban.

Lakás-edzés-kirándulás-meló

700. blogbejegyzés

Ebből a szentháromságból, akarom mondani szentnégységből áll össze a blogbejegyzések javarésze. A lakás kulcsokat pénteken kapjuk meg (már nagyon várjuk), edzeni még járunk, bár látszatja nincs, kirándulni csak a közelbe jutottunk el mostanság, a meló, az meg olyan…

…hogy ott mindig történik valami. Múlt pénteken például az, hogy felmondott a GM (a skót, akinek a szavát sem értem). Visszamegy Skóciába, nagyon beteg az édesanyja – aki nagyon nagy hippi volt fiatal korában. Egyik lazább pillanatában azt mesélte a most 50 éves GM, hogy emlékszik, gyerekként csak annyit szeretett volna reggelente, hogy megkapja a zabpelyhét, és ehhez ne kelljen két-három vadidegen “bácsin” meg néhány gitáron átgázolnia. Vagy hogy az anyja vigye suliba, ne pedig “Joe”. Hogy ki az a “Joe”? Mindig az aktuálisan épp ott lébecoló “bácsi”.

Na, de a kis kitérő után vissza ahhoz, hogy megy a GM. Mit is jelent az, hogy lelépett a főnök, a GM, még korábban a kategória menedzserek vezetője, időközben a jogi osztály vezetője, illetve távozik hamarosan immár a második személyi asszisztense a tulajnak a kezdésem óta? Nekem ez azt jelenti, hogy megy a b@lf@szkodás, és bebizonyosodott, hogy a tulaj elképzelése arról, hogy minden pozícióra csak egy ember legyen (értsd: horizontális/specialista legyen a szervezeti struktúra, ne pedig alá-felérendelt/vertikális), finoman szólva is megbukott. Nincs ugyanis helyettes, aki előléphetne.

Az én szempontomból ez még azt is jelenti, hogy

a) az egyetlen megmaradt ambíciózus embert (aki amúgy külsősként/alvállalkozóként dolgozik), fogják vélhetően feljebb tolni (nem, ő nem az új, idegesítő nő, hanem a “grafikus” srác). Ő sajnos van annyira öntelt, hogy azt véli, simán el tudja vezetni a marketing osztályt mindenféle marketing tudás nélkül, lévén ipari tervezőként megszerzett minden márkaépítéshez szükséges ismeretet, mind PR, reklám, média, promóció, kommunikáció, mind pedig kutatási témakörben (szarkazmus off).

b) a fent említett srác, úgy gondolja, hogy mindenféle juttatás nélkül kiszipkázhatja az agyamból a tudást – mert, hogy pedzegette egy pénteki nagyon furcsa megbeszélésen, hogy mondjam már el, én mit és hogyan csinálnék a céggel, az anyamárkával. Elsőre sajnos nem ismertem fel a célját, csak a végére. Szerencsére semmire nem mondtam kategorikus igent.

c) lehet, elkezdek ismét nyitott szemmel járni, új lehetőségek után nézelődni. Ehhez azonban nem sok kedvem/időm van, nyakunkon a költözéssel, meg a nyári programokkal.