Napok… mit napok, hetek óta alig alszom, állandóan azon jár az agyam, hogy mi is legyen, mit is csináljunk, mi lenne a legmegfelelőbb lépés, s legfőkébb, hol?
Mit?
Adott ugye, hogy már nem igazán őszinte a mosolyom, amikor újabb és újabb képtelennek tűnő, át sem gondolt ügyfélbriefen kell dolgoznom. Pláne, hogy az esetek többségében, miután rávilágítunk a prezin, hogy azért nem volt minden kerek a brieffel, amit kaptunk, akkor az ügyfelek de-briefelnek minket. Azaz, átdolgozott briefet tolnak elénk, dolgozz, szerencsétlen ügynökség, fuss újabb és újabb köröket, tök feleslegesen. Ez elég idegörlő, amikor elsőre beleteszed szíved-lelked, fellelkesítesz mindenkit magad körül, mert hát a big idea-t keresi minden ügyfél, majd mikor megleled, passzol minden célkitűzéshez, amit megfogalmaztak a briefjükben, súlyos órákat töltve kreatív anyagokat dolgoztatsz ki, és prezentációt gyártasz, színest meg szagosat, majd végül 3-4 hét szüttyögés után visszajönnek hozzád, hogy hát izé, tudjuk, hogy ez volt a brief, de mi mégis mást szeretnénk, mert mégsem lesz rá annyi pénzünk, és akkor inkább csináljunk csak egy árakciót, amihez nem kell semmi más, csak a promó matrica. Ja, hogy korábban TV kampányt, közterületi megjelenést, meg digitális jelenlétet is terveztél, mindezt PR-olható oldalággal is 444,222 AUD-ből, és ezért az ügynökség befektett mondjuk úgy, csak az első preziig olyan 8,000 AUD-t, amit egy fránya matrica tervezésével nem igazán fog tudni fedezni.
Szóval, röviden elegem lett ismét az ügynökségesdiből. Fejldődök, hiszen most 1.5 év után jutottam el erre a szintre, nem vártam meg a közel 15 évet 🙂 . Igen, ám, de ha nem ügynökség, akkor mi más? Az örök kérdés. Szívesen kipróbálnám magam a másik oldalon, azaz mondjuk egy Assistant Brand Manager vagy Brand Manager pozícióban. Nem kétlem, biztos vannak zseniális Brand Manager-ek, de úgy tűnik, eddig engem nem sok ilyennel hozott össze a sors. Vagy valami máshoz nagyon értenek (pl. elemzés, termék innováció), de hogy a marketing kommunikációval valahogy nem bírkóznak meg, az a tapasztalatom. Így azt szűrtem le, hogy nekem is lehet esélyem azon az oldalon.
Tegyük fel, hogy valós ez az esély. Mert végül is van 16.5 év tapasztalatom ügynökségi oldalon, száznál több globális, európai és ausztrál márkán dolgoztam összesen. Kutattam majd’ 3 évig, és immár 4.5 éve tanítok brand management-hez kapcsolódó tantárgyakat.
Hol?
Az ilyen típusú álláshirdetések javarészt Melbourne-höz vagy Sydney-hez köthetők. Kövezzetek meg, lehet egyedül vagyok ezzel, de nekem nem jött be Melbourne. Páromnak se, de erről majd később. Az okok elsősorban abban keresendők, hogy semmilyen ausztrál jellege nincs számukra a városnak, bárhol lehetne a világban. A tengerparti fíling messze nem olyan, mint SA-ban volt, és jobban bele kellene nyúlnunk a zsebünkbe, ha a közelében szeretnénk élni. Minket nem lelkesít már annyira a kávézó és étteremkultúra, nem akarunk minden este máshol vacsorázni, vagy meginni egy pohár/üveg alkoholos nedűt.
Tehát akkor Sydney? Nem újkeletű, hogy én rajongok Sydney-ért. Igen ám, de az, amit mi szeretnénk, a tengerparti vagy ahhoz közeli élet ugyanúgy elérhetetlen. Nem arra szeretnénk keresni, hogy egyikünk heti fizetése el is menjen az albérletre. Ennek ellenére jelentkeztem persze oda is állásokra. Olyan márkákra, amiken több, mint tíz évet dolgoztam. Kell mondanom, mi lett az eredmény? Visszautasítás. Úgy tűnik, nem számít, hogy mennyire ismerem az adott márkát, annak a marketing kommunikációját, a márka stratégiáját, a fogyasztói insight-okat, a célcsoport szegmentációját, milyen márka tréningeket kaptam. A fejvadászoknál elakadok. Ha kérek indoklást, a miértekre, akkor tök általános, kamu dolgokkal jönnek vissza, ami egyértelművé teszi, át sem olvasták a pályázatomat.
Ha nem Melbourne, és nem Sydney, akkor mi? Adelaide? Ez okozza a legnagyobb fejfájást. Páromnak november végéig tartják a mentős munkáját Adelaide-ben. Ami nagyon jó, hiszen government-es munka. Igen ám, de elmondása szerint, a mostani munkája után kockára unná a fejét. Ennek ellenére Adelaide mellett szól, hogy ismerjük a várost, az életstílust szerettük ott, vannak barátaink, kirándulni is csak-csak lehetne. Ha… és ez az örök “ha”…. nekem is lenne ott munkám.
Mit?
Ami nem nagyon van. Vagy ha van is, kevesebb, mint bármely más városban. Kivéve, ha az embernek szerencséje van. 2 nappal azelőtt, hogy Magyarországra utaztunk volna, kapott párom egy sms-t a volt mentős kollégájától. Mégpedig, hogy a felesége végre elhelyezkedett 2 gyerek és 3 év munkakeresés után egy cégnél, és azt hallotta, hogy marketingest keresnek. Küldjem át az önéletrajzomat. Átküldtem. Épp landoltunk Budapesten, amikor jött a mail, hogy kerestek telón, de nem tudtak elérni. Nem hát baszki, mert megírtam, hogy külföldön leszünk, emailen kommunikáljunk. Cseteltem a HR-essel, mondtam, kész vagyok bármikor egy Skype interjúra. A konklúzió az lett, hogy nyaraljak, majd keresnek, ha visszajöttem.
Visszajöttem, kerestek, beszéltem a HR-essel. Aztán beszéltem a marketing vezetővel is. Mondta, hogy még nincs meghirdetve a pozíció, meg sem írta a munkakörit, de találkozzunk. Persze, oké, én ekkor meg ekkor Adelaide-ben leszek (bálnás hétvége). Oks. Oks. Én ott, a csávó sehol. Hétfőn ír, hogy ne haragudjak, de péntekig elküldi a munkakörit, nézzem át, és dumáljunk. Jön majd ő is valamikor Melbourne-be, mert idevaló, és akkor majd talizunk. Eltelt 2 hét, semmi. Írtam a HR-esnek, hogy mi van most? Ja, még nem csinálták meg a munkakörit, de 1-2 héten belül küldik. Na, most kedden meg is kaptam. Átnéztem. 95%-ban rám van kiírva. Photoshoppal és InDesign-nal még mindig nem vagyok hajlandó dolgozni. Ezen kívül mindent csináltam már, ami le van írva. Válaszoltam nekik, hogy rendben, átnéztem, javarészt tudom produkálni, amit szeretnének, hogyan tovább? Azóta is jelentkeznek…
Hol?
Mivel döntenünk kell, viszonylag mostanság, ezért nem kockáztathatom, hogy ezen az egy cégen múljon minden. Tehát beadtam minden más olyan helyre is Adelaide-ben a jelentkezésemet, ami kicsit is jó lehet a számomra. Kaptam is egy visszahívást egy kampány menedzseri pozícióra. Érdekes volt a beszélgetésem a fejvadásszal. Konkrétan megfogalmazott egy kritikát, mégpedig hogy a keleti parti ügynökségek kicsit más elvárást támasztanak a munkatársaikkal szemben, mint az adelaide-iek, szóval ő honnan tudja biztosan, hogy én tényleg értek mindahhoz, amit leírtam. Hú, mondom, te aztán HR géniusz vagy. Talán, mert a) nem csak itt dolgoztam, hanem előtte 15 évig másik ügynökségeknél is, ahogy az benne van a CV-mben, b) adhatnál egy case study feladatot, és akkor kiderülne, hogyan is gondolkodom adott dolgokról. Válasz: ez egy nagyon jó ötlet, mi több, remek javaslat. Találjam ki én, mi a feladat, és válaszoljak is rá… LOL… mondom, zseni a faszi! Mellékszál: ez az a fejvadász cég, aki nem akart velem szóba állni, amikor még Adelaide-ben voltam, és hajtottam őket csak egy beszélgetés erejéig. Ugyanis ők kizárólag marketinges pozíciókra vannak specializálódva. Vagy inkább javarészt arra.
Hogy állok most ezzel? Hétfőn lesz már a céggel egy állásinterjúm. Meglátjuk.
Mindeközben párom nem tud dönteni, hogy egyáltalán menjünk-e vissza Adelaide-be vagy sem. Nem a fejlődés központja a hely, az tény. Viszont végre horgászhatna, kajakozhatna. Ha nem, akkor viszont hova tovább? Meddig kóborolhatunk még az országban? Lesz-e valaha olyan a közeljövőben, hogy letelepedünk végre valahára valahol?
Ötletek, meglátások jöhetnek kommentben!
Az Üveghegyen is túl 