Ki ne emlékezne a CSI sorozatokra?! Valamelyik csatornán biztos, hogy még ma is futnak. A bűntény gyors, elnagyolt bemutatása után jönnek a kamerás meg az ujjlenyomatos “forensics” szakemberek, meg persze a nyomozók, akik néhány drámai beállás után elszáguldanak, majd nettó 45 perc alatt megoldanak minden bűnesetet. Kérem szépen, ez a valóságban nem így megy. Honnan tudjuk? Mert tegnap nálunk járt egy CSI Norwood-ból. De kezdjük az elején.
Kedden a szokásos menetrend szerint lelépett először párom dolgozni, majd kb. fél óra múlva én is követtem őt. Beraktam még a mosogatni valókat, elindítottam a gépet, és miközben a garázs felé tartottam, azon gondolkodtam, hogy vajon mozog-e mosogatás közben annyit a gép, hogy a szenzorok érzékeljék, ha be vannak riasztva. Arra jutottam, hogy biztos nem, így becsippantottam a kecót.
A nap eltelt, este 6 körül, mikor hazaértem, párom már ott állt az ajtóban, és azzal fogadott, hogy betörtek (vagy legalábbis nagyon akartak) hozzánk. Mikor ő hazaért fél 5 körül, semmit nem vett észre. Átöltözött, meguzsonnázott, majd kinyitotta az ajtót a szomszéd srácnak, aki azért kopogott be, hogy szóljon, nézzen már ugyan a párom körül, mert hogy hozzá be akartak menni, és a széke a mi kertünkben van. Ekkor vette észre párom, hogy a nagy teraszajtó nyitva van, a szúnyoghálót kihasították, a mosókonyha ajtajának a kilincsét meg próbálták lerúgni, a garázs oldalsó bejárati ajtaját meg felfeszegették. Szerencsére, sikertelenül. Gyorsan felhívta párom a Port Adelaide Police-t, lejelentette, mi van, ők adtak egy ügyirat számot, meg megerősítették, hogy kiküldenek egy helyszínelőt.
A CSI-os bácsi meg is érkezett abban a pillanatban, amikor épp a cipőmet készültem végre az első döbbenet után levenni. Egy szem maga volt. Bemutatkozott, kérte, hogy mondjuk el, mi történt, aztán felhúzott egy gumikesztyűt és végigporolta az ajtókat, ablakokat, a kerítést, ahol átugrottak, a kukát, mindent. Egyetlen ujjlenyomatot talált, az is valószínűleg a szomszéd srácé lehet, amikor átnézett a kerítésen a székét keresve.
Amikor a porolással megvolt, akkor jött a fényképezés. Kívül, belül. Majd átment a szomszédhoz. Ekkor mi is körbe mentünk a ház körül, és észrevettük, hogy egy oldalsó ablakot meg a konyha ablakot is megpróbálták felfeszíteni, legalábbis a kereten (meg az egyik oldalsó falon) csavarhúzó okozta bemarások vannak. Jeleztük a helyszínelő rendőrnek. Kb. 1 órát maradt, aztán ment. Mondjuk, az még mindig nem világos, hogy ha ki tudták nyitni a terasz ajtót, akkor minek rongálták meg a többi nyílászárót, illetve miért nem mentek be a kecóba. Lehet, hogy észrevették a riasztó szenzorait, és inkább nem kockáztatták meg, hogy megszólaljon?
Ezek után neki álltam megnézni, hogy hogyan is kell lejelenteni a káreseményt a biztosító felé. Azzal is elszórakoztam egy jó 45 percet, de legalább online le lehetett adni. Párom mindeközben azon dolgozott, hogy biztonságosabbá tegye a házat. Ő a hagyományos, régimódi eszközökön ügyködött, én meg a riasztó rendszer programozási lehetőségeire próbáltam rájönni a google segítségével. Hajnal 1-re meg is voltunk. Ő blokkolta a terasz ajtót, én meg megfejtettem, mi mit jelent a riasztó panelen, és hogyan lehet mester-kóddal belépni a háttérmenübe. Így aztán le tudtuk tesztelni a rendszert, a zónák beállításait, és már azt is tudjuk, mit érdemes tovább fejleszteni.
Ma itthon maradtam, mert balga módon azt gondoltam, hogy majd jönnek a biztosítósok. Párom meg nem akarta itt hagyni a kecót üresen. A reggelt azzal ütöttem el, hogy a fejlesztendő részekre keresgéltem megoldásokat. Egyszer csak hallom, hogy valaki matat odakint valami fémesen. Gondoltam, ezek basszus visszajöttek, és már megint a kerítésnél próbálkoznak. Leszaladtam kamerára állítva a telefont a kezemben, de nem láttam semmit. Aztán elsuhant az első ablakok előtt egy árny. Vártam pár másodpercet, aztán kiléptem, és csináltam pár fotót a távozó alakról, aki munkavédelmi felsőben, sapkában volt, egy hátizsákkal a hátán. A képeket elküldtem páromnak, majd úgy voltam vele, ha ez a csávó volt, és mégegyszer visszajött, akkor én bizony lefotózom az arcát is. Beriasztottam a házat, bepattantam a kocsiba, és száguldottam utána. Persze sehol nem volt. Visszafordultam a kocsival, amikor is megint megláttam, pont egy másik portára ment be. Vártam, amíg kijött, aztán csináltam egy képet róla szemből is. Pofátlanul ment be a következő házsor közé. Ekkor már nagyon felkúrtam magam, és kocsival félig felhajtottam az éppen aktuális házsor kocsibeállójára. És na mit látok? Hát azt, hogy ez a szerencsétlen a gázleolvasó…
Gondoltam magamban, jól beégtem, de mindegy. Hazamentem, felhúztam az összes sötétítőt, és lent maradtam a nappaliban. Kb. 1 óra múlva megint elsétált egy vadidegen a ház előtt. Erről a fasziról is gyorsan csináltam egy fotót a szobából, majd amikor elment, kiléptem a bejárati ajtó elé szétnézni. Visszanézett, de továbbment a másik házsorhoz. Pár perc múlva kopognak, kinézek, hát nem az előbbi ismeretlen áll ott? Kinyitom az ajtót, erre kiderül, hogy nem egyedül van, hanem egy rendőrnővel. Jöttek szétnézni a környéken, meg megnézni, vannak-e kamerák a közelben. Az utca túloldalán lévő háznál találtak kettőt, annak az anyagát szeretnék majd megszerezni. Beszélgettünk, mondtam nekik, hogy mi volt, hogy volt, javasoltak is eszközt, hogy mit lehetne még felrakni.
Mivel a biztosító még nem jelentkezett, felhívtam őket is. Ekkor elmondták, hogy nekünk kell árajánlatot bekérnem a javításra, és azt be kell nekik küldenünk. Ezek után elbírálják, hogy a) igen, kifizetik a teljes összeget a rendőrségi jelentés és a mi kárigényünk alapján, vagy b) nem, csak egy részét fizetik ki. Bármelyik is legyen a befutó, az biztos, hogy 4-15 napon belül fognak rá választ adni. Köszi. Kérdezem, mi van akkor, ha épp védhetetlenné vagy zárhatatlanná vált a lakás a károkozás miatt? Ja, akkor kérhetek sürgősségi javítást, és majd meglátják, hogy kifizetik-e a számla alapján. Köszi 2. De a hab a tortán, hogy bár semmit nem vittek el, és még nem tudjuk, mennyibe kerül rendberakni az ajtókat, ablakokat, az már biztos, hogy $250-t önrészt ki kell csengetnünk.
A cairns-i út utolsó bejegyzése lesz a következő, most már tuti 🙂 .
Az Üveghegyen is túl 