Ha tudtunk volna se lustálkodhatunk volna tovább, ugyanis 8-ig el kellett mennünk a kocsival vagy parkolási díjat fizetni. Mivel északabbra terveztünk felautózni, és az egy teljes napot vett igénybe, így nem volt kérdés, hogy melyikre esett a választásunk. Indulás előtt szerettünk volna egy elvivős kávét magunkhoz venni, azonban egyetlen kávézó sem volt nyitva 8 előtt!
Előre megtervezett listánk nem volt, nem is tudtam volna alaposan felkészülni idő hiányában, így spontán, csak is a Google Maps-re hivatkozva indultunk el felfedezni az Auckland-től északabbi területeket. Ehhez letöltöttem az offline verziót a telómra, aztán már úton is voltunk – még az auckland-i Harbour Bridge-en is átmentünk. Egy nagyobb, kamionos BP kútnál meg is álltunk kávézni, és ha már ott voltunk, a hatalmas kínálatukból megkóstoltuk a gourmet steak pie-t. Remek volt.
Elsőként a Hibiscus Coast mentén haladtunk. Csodás partok, őrült emberek jellemezték ezt a szakaszt. Mert ki az, aki alig 8 fokban önként úszik a Csendes Óceánban Orewa Beach-nél, nem?
Nem túl messze már meg is találtuk a következő megállónkat, Hatfields Beach-et, amiről két dolgot érdemes megemlíteni: 1) jó horgászhelynek tűnt, 2) szép, ingyenes lakóautó parkoló volt kialakítva, akár esti kempingezésre is.
Ahogy a part mentén haladtunk felfelé egyre több olyan részt láttunk, ahol, ha csak egy kis időre is, de szerettünk volna megállni. Elképesztően szép volt a táj! Waiwera-nál ezt ismét meg is tettük, mert nagyon megtetszett, ahogy ereszkedtünk le egy kanyargós főútról a tiszta kék víz, a zöld mangróve bokrok meg a háttérben látszódó barna sziklák kombinációja. Egy keskeny kisutcán még hátrébb is bementünk a Hidden Beach-hez (kb. eldugott parthoz), ahol kisgyerekek pancsoltak lelkesen az óceánban. Párom úgy gondolta, ennyire nem lehetnek vasból a helyiek, így könyékig beledugta a karját a vízbe. Nem fagyott le, sőt! Azt állította, hogy egész kellemes volt a víz hőmérséklete. Ezek után talán mégsem voltak annyira eszementek, akik az első partoknál úsztak a Hibiscus Coast-on.
A GPS innen már a szárazföld belseje felé fordított minket, Új-Zéland kettőből egyik fizetős autópályáját sikerült elkerülnünk (a másikat is 😉 ), hogy cikk-cakkos utakon jussunk el Waipu környékére. Ahogy haladtunk az erdős részen, észrevettünk egy kiírást, hogy Dome Forest Lookout jobbra. Megálltunk, mégis csak egy szép kilátónak ígérkezett. Öreg hibát követtünk el, leparkoltuk a kocsit, és egyből (kötelező cipőtakarítás után) elindultunk felfelé. Negyedóra múlva még mindig csak felfelé mentünk, sehol egy kilátó, de még a nyoma se. Visszafordultunk. Alul ismét lepucoltuk a cipőinket a gombaspóráktól, aztán megnéztük az infótáblát. Ezzel kellett volna kezdenünk. 40 percre van ugyanis a túra-útvonalon a kilátó.
Nem túl messze innen megálltunk egy egészségügyi kiállóra, véletlenül ott, ahol a Daring hajó roncsai vannak. Majdnem folytattam, hogy “kiállítva”, de ez nem teljesen igaz. A roncs egy csűrben áll, ami ugyan egy vidéki múzeum részét képezi, és látni is lehet a maradványt, de a vödrök meg létrák miatt mégsem tűnik igazi kiállításnak. A Daring története ugyan nem túl érdekes, de pont ez teszi azzá. A hajó 1863-ban került vízre, majd egy évre rá zátonyra futott, majd ezek után még egy évvel később ismét. Egész 2018-ig a homokban várta, hogy kiássák. És tádám, azóta is a Mangawhai Museum-ban található.
Alig 15km-re innen érdemes megállni a Waipu Cove-nál, ami egy óceánba torkoló folyócska mentén húzódó tengerpart. Ezer meg egy ember volt itt, de nem tűnt vészesen soknak a tömeg. Csodás part, a nyári melegben biztos jó lehet itt letáborozni.
A település másik nevezetessége a Waipu Cave, azaz a világító kukacos barlang. Mi először a Milky Way Glow Worm Waipu Cave-hez hajtottunk be, ahol fizetett vezetett túra keretében lehet a cseppkő-barlangot na meg a kukacokat megtekinteni. Pont lekéstük a déli túra kezdetét, így kecskézés után továbbálltunk a sima Waipu Cave-hez. Itt sokan parkoltak, de aki a barlang felé tartott, azon cipő nem csak pufi dzseki meg fejlámpa volt. Mi beöltözve röhögtünk rajtuk…. egészen addig, míg be nem tettük a lábunkat a barlangba.
Folyt. köv.
Az Üveghegyen is túl 