Délvidék

Péntek reggel Bunbury déli környékének felfedezésére indultunk el közösen. Először Busselton-t néztük meg, ahol hihetetlenül kék volt a tenger, a fehér homok és a móló korlátai vakítottak a ragyogó napsütésben. A 39 fokkal hősiesen próbáltunk küzdeni, és annyi vizet ittunk, amennyi csak belénk fért. Mondanom sem kell, hogy a közel 4 liter folyadék elfogyasztása ellenére sem kellett felkeresnünk a mosdót, színtisztán kiizzadtunk ennyit magunkból.

A városka nagyon rendezett, a 2 km hosszú jetty-ről pedig van mit nézni. A korábban hajókikötőként szolgáló mólón valaha lovaskocsik vontatták a rakományt, amit később vonatra cseréltek. A mai napig megőrizték ezt, így akinek kedve van, válthat jegyet a vonatra (csak a jetty-re szóló jegy ára [vonat nélkül] 2.5$/fő). A végén elvileg van egy vízalatti megfigyelő “állomás” (observation deck), aminek a fejenkénti 29$-os árát személy szerint elég borsosnak találtam, így ezt a látványosságot most kihagytuk. A fiatalok előszeretettel vetik bele magukat innen a vízbe, no nem öngyilkos szándékkal, hanem a móka kedvéért. Gyönyörű szaltókat meg trükkösebbnél trükkösebb mutatványokat lehet bemutatni, persze azért láttunk hasasokat is (az egyik próbálkozó annyira bendzsa volt, hogy egyszer hasast, egyszer meg arcost ugrott).

Innen a helyi borvidék központjába, Margaret Riverbe mentünk tovább, ahol egy könnyed séta és mennyei fagyizás (Moo Ice Cream) után beültünk egy igazi aussie pub-ba ebédelni (délután 4.30-kor). A főúton lévő Settlers Tavern (ugye, milyen echte ausztrál neve van? ;)) hatalmas adagokat kínált, jómagam egy seafood platter-re (rántott makréla, tintahal, királyrák), míg párom egy tasmániai lazac filére  nevezett be – persze csak azért, hogy majd jól megkóstolhassuk a másikét is. Útitársaink új keletű bárány rajongóként (mert itt sokkal, de sokkal jobb a hús minősége, mint otthon), kétféle húsétel mellé tették le a voksukat. Ugyan a borkóstolás és a csoki- meg sajtgyár látogatás most kimaradt (korán zárnak), azon voltunk, hogy valahogy ezt majd kárpótoljuk.

A nap zárásaként felkerestünk egy helyi homokbuckát is, ami siklóernyős körökben a vágyak netovábbja. Mivel ezt a sportot itt kevesen űzik, ezért a helyi erők egyszerűbben hasznosítják a domboldalt: sand boardoznak, azaz egy belly boardon (kb. fél szörfdeszka) csúsznak le a homokon. Ha elég nagy lendületet vesznek a tetején, gond nélkül csusszanhatnak bele az óceánba is. (folyt. köv.)