Kincsvadászat

Egyszer már pedzegettem ezt a témát itt a blogon, de úgy rémlik, ennyire részletesen még nem foglalkoztam a pre-loved (használt) tárgyakkal. A témának most duplán is van aktualitása, egyrészről mert ajánlották feldolgozásra, másrészről meg ki ne szeretne kincsekre vadászni.

Az én kedvenc lelőhelyeim az op shop-ok, azok közül is leginkább a Salvos boltok. Hívhatjuk őket egyszerűen turkálóknak is, bár nem kilóra mérik az árut, és inkább egy hatalmas nagy kiárusításra hasonlít az üzletek szerkezete (főleg ruhákkal, cipőkkel, kiegészítőkkel, és bútorokkal, lakber tárgyakkal teletömve).

Adelaide-ben nagyon szerettem a Findon-ban található boltot (ami most költözik a Kidman Park-ba), na meg a henley-it, a glenelg-it a Broadway-n, és a brighton-it is, meg a Main North Road-on lévőt is 🙂 . Árfekvésben ezek egész kedvezőek voltak, mondjuk egy ruhát $9-20, egy felsőt $3-10, nadrágot $7-15, vadi új cipőt $10-18 között lehetett beszerezni. Még jobb volt, ha épp féláras színű címkés (lila, naracs, kék) akcióban vásárolt az ember.

Itt is felfedeztem már vagy 5-6 üzletet, 2 konkrétan kocsival 5 percre van a melóhelyemtől. Az egyik nagyon ‘posh’ (elit), még valódi Dolce&Gabbana cuccokat is lehet kapni $100 felett, a másik már barátibb árú, de nagyon picike. Van egy harmadik is, ami kicsit messzebb van a melóhelyemtől, de egyszer már oda is elautóztam ebédidőben. Ez egy hatalmas bolt, csuda jó dolgokkal. Persze a bolt jellegéből adódóan általában nem azt tudok venni, amiért megyek, de általában találok valami mást. Így pl. egy csomó nyári ruhát újítottam már be 😉 . Ár szempontjából itt jobban bele kell nyúlni a pénztárcába a jobb cuccokért, amiket akár $20-25-ért is árulnak. Viszont ez még mindig olcsóbb megoldás a változatos ruházkodásra, mint a rendes boltok kínálatának állandó figyelése valami akcióért. Valahogy nem nagyon akaródzik kiadni $100-okat ruhákért. Múlt héten pl. vettem egy ezüst szandált $15-ért, amin még rajta volt az eredeti ára is: $129. Szóval ki lehet fogni nagyon szuper dolgokat, ha az ember nem ódzkodik a turik koncepciójától.

A másik lelőhely a garage sale (garázsvásár). Bevallom, engem ez a fajta beszerzés nem annyira nyűgözött le, de ez jön az introvertált személyiségemből is. Nem szeretek odamenni másokhoz, nézelődni és turkálni a személyes holmijaikban, majd számukra lehet, hogy fontos tárgyra felkínálni egy jelképes összeget, vagy alkudozni velük az általuk megadott áron. Persze, ha valaki imád alkudozni, szereti az effajta ‘játékokat’, egy garázsvásár maga lehet a mennyország.

Bár azt el kell ismernem, hogy mondjuk költözés miatti garázsvásárokon nagyon sok jó dolgot ki lehet fogni. Anno mondjuk így vettünk bagóért olajradiátort. Encsem-bencsem (bizbasz) kategóriában is remek az a fajta beszerzési mód.

A harmadik forrása a pre-loved tárgyknak a kerb-side sourcing. Ezt nem nagyon tudom szépíteni, ez biza a lomizás egyik szofisztikált neve. Anno szerintem sokan hallottuk a mesés történeteket a Németországban útmentén kirakott, megunt, de még működő videó lejátszókról, meg porszívokról, illetve azt, hogy élelmesebb ‘vállalkozók’ hogyan építettek erre business-t. Frissen érkezettekként nekünk is leesett párszor az állunk, hogy miket ki nem raknak az emberek egy-egy lomtalanítás alkalmával. Persze ez is kerületenként változik, elitebb, gazdagabb környékeken inkább szabadulnak meg dolgoktól azért, mert megunták, és lecserélték szebbre, nagyobbra, jobbra, míg a lepakkantabb helyeken inkább a szemetet rakják ki ténylegesen. Az vesse ránk az első követ, aki nem állna meg egy jó kondiban lévő hatalmas LED TV-ért, szobabicikliért, netán egy lombfújóért. És hogy miért? Először is technikai kihívás (működik-e, ha igen, hurrá, ha nem, meg lehet-e javítani, ha igen, hurrá, ha nem, ki lehet-e szedni belőle valami hasznosat). Másodsorban lehet épp pont valami ilyesmire lenne szükség otthon (pl. hatalmas TV). Harmadrészt, pedig ha nem kell, de működik, és tényleg király állapotban van vagy abba hozható egy kis Bam-mel (Cillit Bang-gel), akkor lehet belőle egy kis zsebpénzt csinálni a Gumtree-n. Hát így.