Az elmúlt hónapban valamiért megjártuk a helyi ügyfélszolgálati pokol kénköves bugyrait. Nem is értem, hogyan alakult így, mert eddig viszonylag simán (OK, nem említve az Optus-os telefonszolgáltató-váltást, mert ha jól belegondolok, ott tört ki először belőlem az öntudatos vásárló) ügyintéztünk mindent, pláne összehasonlítva a magyar bankos tapasztalatokkal (ami szintén megér majd egy külön posztot).
Jelen posztban az első esetet – a biztosítós kalandunkat – dolgozom egyelőre fel, csak hogy lehessen várni a következő mérgelődésre okot adó bejegyzést. Adott ugye a helyzet, hogy november elején be akartak törni hozzánk, és miután felhívtam a biztosítót, küldtek egy levelet az instrukciókkal. Ebben az állt, hogy be kell szereznünk a javításra egy árajánlatot, azt leadni nekik, amit majd ők 2 héten belül elbírálnak.
Így is tettünk, először is beszéltem a házunk építtetőjével, gondolván, nekik van valamilyen szakember-adatbázisuk, amiből meg tudnának adni valakit, aki biztosítós javításokkal foglalkozik. Az építésvezető srác felvilágosított, hogy azok alapján, amilyen kárunk keletkezett, minimum 5 szakembert kellene a házhoz koordinálni (ajtós, lakatos, festő, rácsos, ablakos), ezért ők ilyenekkel nem foglalkoznak. Mindegy, de legalább ezek alapján el tudtam indulni, hogy milyen szakcéget kell keresnem. Egyet találtam is a közelben, akik pár nappal későbbre tudták is vállalni a kiszállást a felméréshez. Időközben párom is talált egy magyar szakit, aki korábban ezzel foglalkozott, így biztos, ami biztos alapon, tőle is kértünk ajánlatot. Sőt! Mivel a szomszédhoz is jött egy ajtós, ezért attól is bekértünk egy árajánlatot. Ez utóbbi azóta is küldi… Na, mindegy, ott tartunk nagyjából a sztoriban, hogy 1 héttel a betörési kísérlet után 3-ból ketten el is küldték az ajánlatukat. Az ausztrál cégé jóval magasabb volt, mint a magyar szakié, így értelemszerűen azt szerettük volna leadni. Igen ám, de ekkor jött párom mindent felülíró ötlete, hogy ő bizony nem csak a normál állapotokat szeretné visszaállítani, hanem upgrade-elni szeretné a dolgokat, így normál szúnyoghálós teraszajtó helyett mondjuk „crimsafe” (biztonsági rácsos) ajtót szeretne. Kvázi, le kellett dílelni a biztosítóval, hogy ne kérjék be a cégtől a javításai számlákat, hanem csak utalják át a pénzt, mi meg majd csinálunk vele, amit akarunk.
Fel is hívtam a biztosítót, az ügyfélszolgálatos hölgy mondta, hogy ennek semmi akadálya, mert adott összeg alatti a kár ($3,000), így senki nem fog kijönni megnézni, mi is történt. Remek. Ebben maradtunk, így el tudtam küldeni az ausztrál cég árajánlatát a biztosítónak.
Időközben párom talált is egy biztonsági rácsok, ajtók gyártásával foglalkozó helyi céget, akiktől a nagy teraszajtóra, a hátsó mosókonyha ajtajára, a bejárati ajtóra és a mellette lévő színüveg sávra annyiért tudott rácshálós ajtókat venni, mint amennyiért a szomszédnak 1, azaz egy ajtaját csinálta meg az a cég, aki ugye a mai napig küldi az ajánlatát. Mivel az ár nagyon jó volt, ezért meg is rendelte a teljes szettet párom, 3 hetes gyártási és szállítási határidővel.
Ahogy letelt a javítási árajánlat beküldésétől számított 2 hét, érkezett is egy levél a biztosítótól, hogy legyünk szívesek beszolgáltatni a rendőrségi jelentés egy példányát, mert annak ismerete nélkül, ők nem tudnak továbblépni. Ez csak azért volt furcsa, mert a rendőrségi jelentés számát meg kellett adni a kárbejelentő nyomtatványon, lévén, mi mást nem is kaptunk kézhez. Mindegy, szóltam páromnak, hogy szaladjon már el a zsarukhoz, és kérje ki a jelentést. Kiderült, hogy nem adják ám ingyen, $74-t számolnak fel érte. Plusz, megjegyezte a rendőrnő a páromnak, hogy a szemét biztosítók ezt direkt csinálják, mert amúgy ők is kikérhetnék, csak akkor nekik kellene érte fizetni. Na, itt azért picit felszaladt az agyvizem, és abban maradtunk, hogy akkor ezt most nem kérjük ki mégse, helyette viszont felhívom másnap a biztosítótársaságot.
A másnapi telefonhívás meg is történt, belőlem kitört az oroszlán, és olyan szép ékes angolsággal vesztem össze az éppen aktuális ügyfélszolgálatossal, hogy a vérnyomásom órákig a mindjárt agyvérzést kapok tartomány közelében liftezett. A hölgy azzal érdemelte ki a fejhangon történtő ordítozást, hogy közölte, a) törlik a kérelmünket, ha nem szolgáltatom be nekik a rendőrségi jelentést – mire közöltem vele, hogy ha egyetlen hivatkozást is meg tud mutatni arról, hogy a rendőrségi jelentés számának leadásán kívül nekem bármi más kötelességem is van feléjük, akkor ám legyen, de nálam megvan a kitöltött formanyomtatvány, illetve a tőlük érkezett hivatalos email, és hát sajnos, ezek egyike sem említi ezt a frissen keletkezett kérést; b) ha ők kérik ki, akkor nekem nyilatkoznom kell arról a személyiségi jogaim védelmében, hogy kikérhetik, de ez 5-6 hétig is eltarthat – erre közöltem vele, hogy az én személyemet az védené a legjobban, ha a megrongált zárjainkat ki tudnánk végre cserélni, és a biztosítótársaság nem húzná az időd, és ezzel nem veszélyeztetné a testi épségünket a továbbiakban; c) végül is ők már belenéztek a rendőrségi jelentésbe, de az nem teljes – erre megkérdeztem, hogy akkor végső soron már megsértették a személyiségi jogaimat, tehát nem értem, miről is beszél; d) a javítási árajánlat bár felsorolt minden javítandót, de egy végösszeget tartalmazott csak, ezért be kéne nyújtanom egy olyan ajánlatot, ami lebontja minden sorra az összes költséget – itt végképp elgurult a gyógyszerem, mert erről is akkor hallottam először, kvázi, ha nem hívom fel őket aznap, akkor még tovább nyújtották volna a folyamatot. Lévén, hogy „idegállapotban” voltam, így jeleztem, hogy ezt a beszélgetést most itt abba szeretném hagyni, és eszkalálni kívánom az ügyet, értsd, kerítsen nekem egy menedzsert, vagy nem állok jót magamért. Ebben maradtunk, meg abban, hogy 24-48 órán belül visszahív egy menedzser.
A tuti kedvéért, azért elmentünk még este a rendőrségre, kikértük a rendőrségi jelentést – aminek a kiküldési határideje 14 nap, mert az ügyfélszolgálatos beígérte, hogy mert nagyon erősködtem, ki fogják fizetni a report díját.
A következő nap csörgött a telefonom, hívtak a biztosítótól. Persze nem egy menedzser, hanem ugyanaz a hölgy, akivel az előző nap ordítoztam. És láss csodát, mi lett a megoldás? Nem kellett sem rendőrségi jelentést, sem pedig részletesen lebontott árajánlatot beadni, 3 napon belül pedig az önrész levonásával meg is érkezett a teljes biztosítós összeg. Amit nem értek, hogy mi a túróért kellett cseszegetniük minket, nem mi akartuk, hogy kíséreljenek meg betörni hozzánk. Szerencsére, ez az ügy megoldódott, de hogy 2-3 napig alig aludtam, az hót’ sicher.
Az Üveghegyen is túl 