De miért akartuk megnézni ezt a Pálmák Völgyét? Először is itt található a világon egyedül a Red Cabbage Palm (kb. vöröskáposzta pálma, ami elég gyatrán hangzik magyarul, mert a káposztához annyi köze van mindössze, hogy néha ugyanolyan vöröses-lilás a pálmák levele, mint a káposztáé). A legközelebbi rokona 1000 km-re él Queensland-ben. A mai napig három teória él, hogy kerültek ide ezek a fák: 1) több millió évvel ezelőtt a nagy vízmozgások hozták ide a magvakat, amik aztán a kedvező környezet miatt itt ragadtak; 2) az aboriginalok hozták magukkal vándorlásaik során, mert jó tápláléknak találták; 3) vízi madarak hordták, dobták ide a magvakat, amik megtelepedtek a sziklák közötti mederben.
Az tény, hogy ahogy végig sétáltunk az egyik túraösvényen, nagyon szép oázist láthattunk a pálmákból – akár mellettük, akár felettük, a sziklák peremén gyalogolva.
Mivel még a túra előtt megebédeltünk a sziklákon, így készen álltunk a visszaútra. 5 percet javítottunk az átlagon. Befelé 1 óra 30 perc, kifelé 1 óra 25 perc alatt tettük meg az utat, bámészkodva, fotózni meg-megállva.
A napból volt még hátra egy kevés, ezért be mentünk megnézni az egyik városhoz közeli látványosságot, a Simpson’s Gap-et. 3 éve már jártunk itt, de annyira szép ez a része a vörös “középföldének” (Red Centre), hogy ide bármikor szívesen visszajövünk. Most is a homokos, aprókavicsos mederben sétáltunk be, aminek a végén fogadott minket a sziklák közötti tavacska. A sziklafalakat néhol még megvilágították a nap utolsó sugarai, máshol viszont már inkább az árnyék uralkodott. A sziklák repedéseiből kihallatszottak a helyi kányák fütty szerű hangjai.
Folyt. köv.
Az Üveghegyen is túl 