A csillagos ég alatt a nagy vörös pusztában senkitől és semmitől sem zavartatva reggel fél 8-ig húztuk a lóbőrt. Bár nekem volt egy rövid rémálom epizódom, ahogy egy csíkos hernyó festésű arc nélküli őslakos fut felém, és amitől felsikoltottam félálomban – meg is fogadtam, hogy többé nem fotózok le olyan sziklarajzot, amit nem lehetne az őslakosok szellem hiedelmei miatt.
8-ra már a reggelin és az összepakoláson is túl voltunk, így a túra végére már egész jó részidőt produkáltunk. Ismét beizzítottuk Goldie-t, intettünk a semmiből elszáguldó rendőröknek, és a borzalmasan barázdált földúton elindultunk a 69km-re lévő Lambert Centre-hez. Ez csak azért volt kalandos vállalkozás, mert Nancy-nek (GPS) halvány lila gőze sem volt, hogy ez a pont hol is van, meg hogy egyáltalán létezik. Térerőnk már Kulgera-tól (betonút) nem volt, de ott legalább még sikerült a Google maps-ben megtalálni a célállomást. Ez így király is volt az előző este 6 órájáig, amíg offline is működött a térkép. Aztán ahogy megálltunk éjszakázni, a telóm lemerülésének elkerülése miatt ki kellett lőnöm az alkalmazást. Ezzel pedig elvesztettük a navigációt. Utolsó előtti lépésként azonban még lefotóztam a navi útvonalat, így ébredés után ennek megfelelően haladtunk. Például még a fotó szerint 56 km-t kellett megtennünk a balra fordulóig, így ezt a számot hozzáadtuk az aktuális kilométer álláshoz, és az akörüli távnál kerestünk valamilyen lehajtót.
A forduló a valóságban 2 km-rel távolabb volt, de szerencsére jelezte egy szokásos attrakciós barna tábla. A hátralévő 12 km-t egy magánúton kellett megtenni, ami helyenként még rosszabb földút volt, mint amin eddig jöttünk. Volt, hogy az alternatív útvonal (értsd: patakmeder) jobb volt, mint az eredeti nyomvonal.
Az út végén azonban egy szép tisztás fogadott minket, közepén egy ausztrál zászlóval, emlékplakettel, néhány lakattal meg a távolban egy szétrúgdosott budival. Ha valaki van annyira elvetemült, hogy szeretne ide eljutni, akkor inkább ezt a GPS koordinátát üsse be a naviba: szélesség: 25° 36′ 36.4″ south/dél, hosszúság: 134° 21′ 17.3″ east/kelet. Minden irányból megörökítettük a Lambert Centre of Australia-t, azaz a szárazföldi Ausztrália földrajzi közepét. Párom még a drónt is bevetette, inkább kevesebb, mint több sikerrel, a szél ugyanis nem igazán segítette a röptetést.
Amúgy Dr Bruce Philip Lambert tiszteletére nevezték el ezt a pontot Lambert Centre-nek, hiszen ő, mint a térképészeti meg földmérési hivatalok igazgatója, nagyon sokat tett azért, hogy ez az ágazat mind itthon, mind pedig nemzetközileg fejlődjön. A felállított zászlórúd nem véletlenül emlékeztet egy másik, általunk is látott rúdra, ugyanis az a kisebb méretű másolata a canberra-i Parlament tetején látható zászlótartónak.
Adott napon első látogatóként beírtunk a kannában elrejtett látogatói könyvbe, aztán indultunk is vissza Kulgera-ba. Előző nap még zárva volt az Oodnadatta Track, így nem mertünk friss infó nélkül kockáztatni, és esetleg feleslegesen még többet rázatni Goldie-t meg magunkat a rossz úton. A visszafele 137 km is bőven elegendőnek tűnt ilyen borzadványos úton, így nagyon örültünk, amikor 2 óra 15 percnyi zötykölődés után megérkeztünk Kulgera-ba.
Leparkoltunk, és akkor láttuk, hogy ott állnak azok is, akik olyan 60 km-rel a betonút előtt 100-zal viharzottak el mellettünk. Mondták, hogy próbáltak minket CB-n hívni, hogy merről kerüljenek minket (mi az út jobb oldalán kóricáltunk, azaz a helytelen oldalon, de ott volt jobb minőségű az út, és nem is láttuk őket a tükörben közeledni), de nem válaszoltunk. Tanulság, ha már van, akkor ilyen utakon be kell kapcsolni a CB rádiót.
Azt is elmondták, hogy az Oodnadatta lezárása miatt 5 napot ragadtak Dalhousie-nál, és ma tudtak onnan eljönni. Sáros is volt a kocsijuk mindenhol rendesen. Mi is oda szerettünk volna átmenni, mert az egy híres artézi vizes hőforrás, aminek 38 fok körüli a vízhője. Ideális mártózási pont lett volna az épp 23 fokos dél-ausztrál télben.
Elköszöntünk tőlük, ők mentek Alice Springs-be, mi meg Coober Pedy-be. Az SA határt simán átléptük, a kutya nem állított meg minket. A biztonság kedvéért, azért 4 nappal korábban online kérelmeztem a visszalépési engedélyünket, amit simán megkaptunk, mivel az utazási korlátozás nélküli NT-ből jöttünk vissza.
Délután 5-re értünk be az opál városba, megtankoltunk, mert már majdnem ugyanolyan száraz volt a tank is, mint a levegő, bejelentkeztünk a szállásra, gyors zuhany, aztán jöhetett is a jól megérdemelt vacsi.
Folyt. köv.
Az Üveghegyen is túl 