A corny point-i világítótorony után már úgy voltunk vele, hogy ideje lenne most már az Innes National Park felé venni ténylegesen az irányt, mert bár lefoglaltam előre a kempinghelyünket, azért még is jó lenne még valamelyest világosban felállítani a szettet.
Igen ám, de az úton párom észrevett egy szép nagy homokdombot a jobb oldalon, ami szép sárgán világított a napfényben, és mindenképpen szerette volna megnézni. Ez nem volt más, mint Daly Head (White Hut). Aki csak teheti, annak ajánlom, hogy tévedjen el erre. Meseszép a part, amíg a szem ellát addig fehér homok a türkíz kék tenger mentén, sárgás dűnék meg a másik oldalán. Itt nem is csináltunk mást, mint percekig csak szívtuk magukba a látványt.
Kifelé menet még megálltunk a bozót kemping résznél is, itt is nagyon hangulatos lehet egy este, van mellékhelyiség is, szóval minden luxus, amire szükség van. Mondjuk, lehet, kicsit szeles alkalom adtán. Erre csak abból következtettünk, hogy a) nagyok voltak már most is a hullámok, b) sokan próbáltak meg itt szörfözni.
Ezután Gym Beach jött. Jártunk már itt korábban, viszont valahogy most a rendes lejáraton sikerült kiérnünk a partra. Azon a részen, ahol már voltunk (balra), most jó sokan gyűltek össze horgászni. Így mi most jobbra indultunk el. A jutalmunk se maradt el, két delfin parádézott közvetlenül a parti sziklák előtt. A delfineken kívül még egy olyan oszlopszerű sziklaképződményt is láttunk, amit korábban még nem fedeztünk fel.
A terv az volt, hogy itt majd jól megnézzük, hogy tényleg létezik-e a Google által javasolt út Gym Beach és Browns Beach között, ugyanis a térkép váltig állította, hogy van egy átjáró. Ami, ha lenne, tök jó lenne, mert alig 45 perccel rövidítené meg az estére tervezett horgászhelyre való odaérést. Na, kinek lett igaza? Hát nem a Google-nak. Pontosabban ez így nem igaz, mert az út létezik, csak nem járható, mert mindkét oldalán kapuval van lezárva, és csak vészhelyzetben lehet rajta áthajtani, vagy akkor, ha épp valaki gyalog járja körbe a félszigetet (500 km).
Nem maradt hátra, mint hogy a rendes úton, Marion Bay-en keresztül menjünk be a parkba. Itt megálltunk, hogy a szokásos helyen vesz majd párom csalihalat. A terv jó volt, csak aznap mások is ugyanezt gondolták, így délután 3-ra már egy zacskó sem maradt. Horgászásnak lőttek ezennel. OK, de akkor mi legyen? Látogassuk végig az ismert helyeket.
Először kimentünk a Stenhouse Bay Jetty-hez, majd az úton kocsival lefelé ereszkedve megtekintettük a Chinamans Hat Island-et. Ethel roncsai sem maradhattak ki, illetve a West Cape Lookout sem.
Ebből a kilátóból rá lehet látni a szószban úszkáló rántott húsokra, azaz a Pondalowie Bay-re. Itt több ösvény is van, mindegyiken érdemes egy kicsit kószálni. A naplemente kezdetén igazán szépségesek a sziklák.
Innen pedig már nem is vacakoltunk tovább, átmentünk az esti szálláshelyünkre, a Casuarina campground-ra. Ez egy mindössze 10 férőhelyes kemping, és azért ide foglaltam helyet, mert csak itt volt 1 estére szabad placc. A 7-es beálló lett a mienk, nem a legideálisabb, mert a szép, rendezett helyre egy egy-autónyi behajtó van, a kemping hely oldalában, de azért pont útban, meg egy tűzgyújtó hely. Párom beügyeskedte azért a kocsit, viszont az oldalárnyékolót nem tudtuk kinyitni. Sebaj, így hátrafelé állítottuk fel az ebédlőnket. Itt is van mellékhelyiség, szóval komfortos a megálló. Épp, hogy befejeztük a vacsorát, megjelent közvetlenül a táborhelyünk mellett egy bébi kenguru. Mondtam páromnak, adjon neki almát. Hát, kétszer majdnem fejbe dobta szegényt egy-egy falat almával, de még akkor se nagyon akarta észrevenni a kaját. Nagyon úgy néz ki, hogy a kenguruknak sem a látása, sem a szaglása nem kirívóan jó. Aztán megjött a mama kenguru is, hasonló tapasztalatot szereztünk vele is. Volt egy pillanat, amikor azt hittük, hogy a kis kenguru nem birkózik meg az almával, de aztán csak legyűrte. Viszont így megláttuk, hogy ugyanolyan fogai vannak, mint a nyuszinak. Amikor megunták a gyümölcsös nasizást, szépen átléptek a kihúzott drót kerítésen, és tovább álltak. Mi is ezt tettük, csak mi a kocsiba vonultunk vissza aludni.
Folyt. köv.
Az Üveghegyen is túl 