Szombat reggel döntenünk kellett: felfedezzük Mallacoota környékét vagy kicsit átautózunk NSW-be az egyik kollegám által ajánlott Green Cape Lighthouse túrát megcsinálni a Beowa National Park-ban. Viszonylag időben ébredtünk 11 óra alvás után (igen, kempingezéskor simán alszunk ennyit, ezért is szeretjük ezt a fajta kirándulást), bereggeliztünk a húsvéti hot cross bun-ból, majd egymásra néztünk, és visszabújtunk aludni.
Fél 11-re azért már összeszedtük magunkat annyira, hogy elinduljunk valamerre, persze csak azután, hogy a szomszédban legelésző paripákat megsimiztük. A városkából kifele betértünk Gipsy Point-ra, ahol is a jetty kíváló horgászhelynek tűnt – kisebb halakra. Ez a rész már a felső tó partján van. Csónakkal biztos nagyon kellemes, hiszen a vizet végig dombok keretezik, sok-sok beugróval, öböllel. Innen mivel már elfele tartottunk, a választásunk a követező attrakciónak Eden-re esett, azaz határt léptünk. Bár a világítótoronyhoz akartunk menni, először tankolnunk kellett. Az meg mivel elhagytuk már Mallacoota-t, csak Eden-ben lehetett a hosszú hétvégén. Hát ezért. Eden amúgy szintén egy szép kisváros, és a szikrázó napsütésben érdemes is volt szétnézni. Mivel május és október között erre járnak a bálnák, így több helyen van kialakítva bálnaleső platform/kilátó. Mi is megnéztük az egyiket, azt, amelyik az Aslings Beach Rock Pool mellett van.
Innen átmentünk a fantáziadús nevű Eden Lookout kilátóhoz. Ez a Rotary Club mellett volt, azaz garantált volt a szépen karbantartott, gondozott park, illetve gyerekeknek játszótér. Majd a kikötő következett, azaz Snug Cove, ahol meg is ebédeltünk. Amúgy innen nem messze található a Killer Whale Museum, amit először meg akartunk nézni, aztán a friss review-k eltántorítottak minket.
Eden-be tartva láttunk egy ígéretesnek tűnő folyó-tenger összefolyást, a Nullica River-nél lévő Northcote Point-ot, ahova mindenképp le szerettünk volna menni. Megállapítottuk, hogy vannak olyan helyek, amik az útról nézve jobbnak tűnnek, mint amilyenek valójában. A sekély víz ideális kisgyermekeseknek, amúgy meg semmi extra. Kicsit csalódtunk.
Nem ez volt a helyzet a Boyd’s Tower-nél. Az ötemeletes torony az 1840-es évek óta áll és hirdeti egykori tulajának nevét a Red Point-on (minden szikla vörös a környéken!). A kissé nagyra vágyó, egykori londoni bróker, Boyd felvásárolta Twofold Bay környékét, létrehozott egy nevével fémjelzett várost is, aminek elsődleges üzleti profilja a bálnavadászat, mezőgazdaság és pénzügyi szolgáltatásokat fedte le. A sydney-i kőfaragók által készített, Boyd flottája által szállított kőtáblákból épített torony ugyan sosem lett befejezve, de elhelyezkedéséből és magasságából adódóan így is előnyt biztosított Boyd bálnavadászainak. Mondjuk, ez sem mentette meg őt az anyagi csődtől, ami miatt hirtelen távoznia is kellett az országból. Ezek után a torony gazdát cserélt néhányszor, de alapvetően ugyanarra használták, bálnalesre. Az időjárás sem kímélte, van egy hiányzó csücske, ami egy villámcsapásban lett oda. Amúgy innen indul a Light to Light túra, ami ezt a sosem-volt világítótoronyot köti össze a Green Cape Lighthouse-szal.
Folyt. köv.
Az Üveghegyen is túl 