…és ez most kivételesen nem egy gyorsan közeledő vonat fénye. Mivel beköszöntött az ősz, esővel, hűvös reggeli hőmérséklettel, meg egy nap híjján lassan a tél is itt van, így medve módjára mi is behúzódtunk a házba, ezért nem nagyon tudok sok érdekességről írni. Ami viszont fix az az, hogy mindennap bejárunk dolgozni, tehát ha történik velünk valami, az leginkább a munkához köthető.
Így esett meg az is, hogy jó pár napja megint behívott a GM-Marketing egy beszélgetésre. Nem igazán tudtam mire vélni a dolgot, nagyon ad hoc-nak tűnt (merthogy magának ugyan beírta a találkozót, nekem meg el felejtett meghívót küldeni rá, szóval amikor jött, hogy meetingünk van, nem kicsit lepődtem meg).
Azzal indított, hogy megkérdezte, hogyan érzem magam a döntésük után, mármint hogy kineveztek egy külsőst a Head of Marketing Communications (HoMC) állásra. Általában nem tudok póker arcot vágni, de most odatettem magam, és az elvárt mondatokat csiholtam ki válasz gyanánt: a döntés megszületett, ha ők ezt az ember találták megfelelőnek, akkor én természetesen támogatni fogom mindenben, igazi csapatjátékosként. A GM fel volt dobva, hogy ezt mondom. Aztán beszélgettünk arról is, hogy nagyon örült neki, hogy jelentkeztem, csalódott lett volna, ha nem teszem (khm, pici ellentmondást érzek itt azért, pl. korábban belsősök ne jelentkezzenek, aztán de, mégis lehet nekik, most meg csalódott lett volna, ha nem jelentekezem – nagyon jó HR tréninget kaphatott időközben).
Az interjúm és a mostani beszélgetés között eltelt időben ő egyeztetett a HR-ral (nem mondod?!), és megállapodtak, hogy többünknek (nőknek) szeretnének leadership tréning lehetőséget biztosítani. Erre már be is nyújtottak egy javaslatot a tulaj felé, aki egyelőre nem támogatja a képzést, mert szerinte ő azért fizet az alkalmazottainak, hogy használják a már meglévő tudásukat a cég növekedésének érdekében, ne pedig neki kelljen az emberek oktatására költeni. A CEO (vezérigazgató), a GM és a HR vezető ezt szerencsére másképp látják, ezért azon dolgoznak, hogy ha nem is csoportban, de egyénileg, néhány dolgozó megkaphassa a szükséges tréninget. Ha minden igaz, én vagyok az egyik ilyen kiválasztott, így valamikor az elkövetkezendő hónapokban költenek a képességeim fejlesztésére. Ezen meglepődtem – mármint, hogy kiválasztott lettem.
Ezen felül, mivel az összes új ember (minden Head of, azaz részleg-vezető) azt a visszajelzést adta a GM-nek, hogy az általános sztenderdeken felül dolgozom, és segítőkészségemmel minden elvárásukat felülmúlom, még akkor is, ha nem közvetlenül dolgozom velük (értsd, nem az én feladatom a problémájuk megoldása, de mivel már minden részleggel dolgoztam valamilyen szinten az elmúlt 2,5 évben együtt, így tudom, kihez kell fordulni adott esetben), ezért elismerés gyanánt megemelték a fizetésem, végre egy látható összeggel. Ez azért jól esett.
Tegnap meg kaptam egy levelet is a GM-től meg az épp aktuális (nem az új) HoMC-től, amiben leírták, hogy a CEO külön kiemelt egy beszélgetésük során, és nagyon elismerően nyilatkozott a munkámról, meg arról, hogy mennyire lelkesen és energikusan prezentáltam neki egy új kampányunk anyagát, 2 percben.
Tudom, hogy naiv vagyok, de szeretném azt hinni, hogy ha nem is léphettem fentebb a ranglétrán (egyelőre), mégsem olyan sötét és borús a helyzet a melóhelyen, mint ahogy azt elsőre éreztem, meg amennyire most odakint a 9 fokban.
Az Üveghegyen is túl 