Tudom, tudom, nagyon el vagyok maradva a bejegyzésekkel, így pár héttel a tényleges történesek után álljon itt a perth-i kirándulásunk lezáró posztja.
Nem sok mindent hagytunk az utolsó napra, mármint nem sok aktivitást. A reggeli ébredés után felsétáltunk Jákob lajtorjáján (Jacob’s Ladder) – ami 242 lépcsőfokból álló feljáró, és így a futók egyik kedvenc kihívásos helye – a Botanikus kertbe. Csodás napsütés volt, megreggeliztünk, majd pedig jártunk egyet a kertben.
Belefutottunk egy ázsiai esküvői fotózásba, megtaláltuk a Botanikus kert hiányzó T betűjét, láttunk egy kiállítás előkészületeit.
Ejtőzés után kijelentkeztünk a szállásról, és elautóztunk egy közelben található faházig, ami az egyik leg-Instagram kompatibilis hely a környékben. Mit jelent ez? Annyit, hogy van egy hosszú móló végén egy pofás fészer, kajak tároló, vagy mi fene, ami jól mutat a képeken, különösképpen naplementében. Ezért jó sokan szeretnek ott fotózkodni. Mi is beálltunk a sorba.
Innen aztán Scarborough-ba gurultunk ki, ami egy viszonylag frissen felújított tengerparti szakasz. Mit csináltunk itt? Konkrétan semmit. Feküdtünk a parton (árnyékban a biztonság kedvéért), és pihentünk.
Pár órá múlva már mentünk is a reptérre, leadtuk a kocsit, minden rendben volt, aztán már szálltunk is be a gépbe, hogy éjszakára landoljunk Adelaide-ben.
Az Üveghegyen is túl 