Reggel 7-kor indult a gépünk, szerencsére nem volt késés, így fél 10 előtt már landoltunk is Sydney-ben pont a tervek szerint. A reptéren volt egy kis kavarodás a csomagokkal, hosszan kellett várni a második adagra az adelaide-i járatról, ráadásul nem is arra a futószalagra rakták ki őket, amire ki volt írva a gépünk. Na, mindegy, meglett minden hibátlanul.
Gyorsan feltöltöttem az Opal kártyáinkat (helyi bérlet), így egész olcsón és gyorsan bejutottunk a Circular Quay-hez. Itt a hajó indulása előtt még 2 dolgot kellett elintéznünk:
1. Pénzt kivenni, hogy a szigetes kiszállóknál legyen nálunk valamennyi zsé.
2. Két, egyenként 750mL-es bort venni, ennyit ugyanis fel lehet vinni a hajóra térítésmentesen, ha az ember a kabinban fogyasztja el az innivalót. A két feladat közül ez utóbbi volt az egyszerűbb.
Miután mindent elintéztünk, mentünk becsekkolni a hajóra. A korai érkezésünk miatt a hajó befoglalásánál a déli becsekkolást választottam ki, egyrészt, mert nagy csomagokkal nem akartam Sydney utcáit járni, másrészt meg szerettem volna, ha van időnk a tömegek előtt felfedezni a hajót.
A becsekkolás nagyon egyszerű volt, a bag drop-nál leadtuk a csomagot, aztán az útlevelünkkel meg a sea pass-szal (jegy) a kezünkben követtük a kijelölt utat. Középen volt egy határellenőrzés, aztán fél perc múlva már a hajó becsekkolási részlegénél is voltunk. Itt is végeztünk kb 5 perc alatt, és fél 1-re már be is léptünk magába a hajóba.
Itt aztán a Royal Promenade-en tátottuk a szánkat, elképesztő látványt nyújtott a hajó. Csillagó-villogó karácsonyfák, csillárok, tükrök, mintha egy úszó Las Vegas-ba léptünk volna be.
A kabinokat 1 óra után lehetett elfoglalni, szóval volt egy kis időnk, amit el kellett ütnünk. Először is felkerestük a kirándulásokat szervező részleget, mert be akartam magunkat foglalni egy Mystery Island-es horgaszatra. Online csak 1 főre engedte volna, párom meg nem akart egyedül menni. Sajna, ők sem tudtak segíteni, várólistára tettek minket, hátha kihoz egy nagyobb csónakot a horgász alvállalkozójuk.
Aztán fel mentünk megnézni a medencéket, egy teljes deck csak jacuzzikból, pancsoldákból állt, napozóágyak százasával mindenfelé, két koktélbár, a medencerész két szintjén.
Gondoltuk, megebédelünk. 11.30-tól volt lehetőség 3-ig ebédelni a 11. emeleti Wind Jammer étteremben. Ez egy hatalmas svédasztalos büfé, kb 300 m2-en, dress code nélkül. Nincs olyan kaja, ami itt ne lenne, vagy amit ne akarnál kipróbálni. Még a kikötőt sem hagytuk el, de már kajakómába is estünk.
1 óra után felhangzott a hangosbemondóban Michelle, a brazil cruise director, és bejelentette, hogy a kabinok elfoglalhatók. Lecammogtunk a 7. szintre, ahol a mi szobánk volt. Az ajtó mellé ki voltak ragasztva a névre szóló beléptető kártyáink. Ezek nem csak az ajtót nyitották, hanem a későbbiekben ezek szolgáltak személyiként, illetve bankkártyaként is. Pár perccel később a csomagok is megérkeztek, kipakoltunk, aztán átnéztük az aznapi programokat.
3.30-kor kötelező biztonsági oktatásra kellett menni, amit a fő vacsorateremben tartottak. Ahogy itt végeztünk, kimentünk a medencékhez, és leheveredtünk egy fedett nyugágy félgömbben. Mivel mi nem vettünk $75 per fő per napért italcsomagot (ez $11-$12-os koktél árak mellett napi 6-7 egyszerűbb koktél per fő per nap, szóval akárhogy is kalkuláltunk, arra jutottunk, hogy nem bírnánk $1400 értékben inni 9 napon át, így nekünk ez nem érte volna meg), ezért darabonként kellett fizetnünk. A foglaláshoz kaptunk valamennyi onboard kreditet (lehasználható bónusz keret), így abból költöttünk az elején. Az első koktélunk a kedvencem, egy-egy epres daiquiry volt a hajón. Szopogattuk az italunkat miközben a hajó kifutott a Sydney Harbour-ből.
Ejtőzés után jártunk egyet a hajón, majd 7.30-ra lementünk vacsorázni oda, ahol a biztonsági oktatás is volt. A kártyánkon volt feltüntetve, hogy hova és mikorra kell mennünk, meg hogy melyik asztalhoz vagyunk beosztva. Az asztaltársaink egy fiatal koreai-ausztrál / kínai-ausztrál pár volt. Ez a nap még “casual” volt, azaz nem kellett puccba vágnunk magunkat a vacsihoz, jó volt a ruha, vagy épp a sort.
Vacsi után elmentünk a Royal Theatre-be, ahol volt egy kis táncos-zenés ízelítő, meg egy stand-upos rövid, szintén ízelítő műsora. Mivel még fiatal volt az este, benéztünk egy bárba, ahol egy zongorista 70-es meg 80-as évek slágereit énekelte. Pár szám után továbbálltunk a Star Lounge-ba, ahol karaoke est volt. Voltak tehetséges, meg kevésbé tehetséges önjelölt művészek. Egy srác pl. egész jól utánozta Michael Jackson-t. Mármint nem a hangját, hanem a mozgását.
Ezen felbuzdulva felmentünk a 14. emeletre, a High Notes-ba, ahol a rezidens DJ nyomta a talpalávalót. Éjfélig roptuk, aztán hazatébláboltunk a kabinunkba. Elalvás előtt még a frissen megkapott másnapi programok közül kiválogattuk az érdekeseket, majd a koromsötétben végre nyugovóra tértünk.
Folyt. köv.
Az Üveghegyen is túl 