Eljött az utolsó hajón töltött egész nap is. Kiélveztük a késő délelőtti reggelit, a kedvenceinket választottuk, füstölt lazacot, zöldséges omlettet, bacont, görögdinnyét, sárgadinnyét.
9.30-ra már készen is voltunk, hogy ismét surf-re pattanjunk. Míg én még mindig annak örültem, hogy 20 mp-ig rajta bírtam maradni a deszkán, addig párom már forogni is tudott az áramlásban. Bár azt mondta, hogy nem szándékos vagy tudatos volt, inkább csak szerencséje volt. Fél dél felé járt már, amikor deszkázás után mentünk csúszdázni megint, de mivel én előző nap megránthattam a nyakam, csak egy csúszás fért nekem bele. Viszont annál több Zumba.
1 órakor lementünk az utolsó $2-os Mimosa happy hour-re a Casino Royale-ba, kikértük a már sztenderd 4 pezsgő koktélunkat. Elszopogattuk az italainkat, majd benéztünk a korcsolyapályára ismét.
Végre befértünk a terembe, és meg tudtuk nézni azt a show-t, ami az előző nap kimaradt. A korisok most válogatás zenékre mutattak be kűröket, néhány esetben csoportos koreográfiát követve.
Innen ismét jött a trakta, olyan kajákkal, amik még nem voltak: rántott tintahal, sült fekete kagyló, stb. Nagyon elkényeztettek minket ismét.
Ejtőzés után párom ment vissza deszkázni, én meg addig összecsomagoltam a bőröndöket, hogy ne kelljen már azzal foglalatoskodni az este folyamán. Mire végeztem, addigra párom is megunta a csúszkálást, így a medencéknél találkoztunk. Eljött az utolsó medence parti koktélnak is az ideje. Választásunk ismét egy klasszikusra esett, egy-egy frissítő frozen margarita-t szürcsölgettünk el.
5 órára visszamentünk a Flowrider-hez, hogy megnézzük a legjobb deszkázókat a közönség közül, majd pedig a felügyelő csapat őrült bemutatóját. Mindent megcsináltak, ami normál halandóknak tilos: átugráltak egymáson, ketten pörögtek egy deszkán.
A spontán show után gyorsan átöltöztünk, és lementünk a színházba megnézni az utolsó stand-up-os előadást (Paul Brash-t). Nem gurguláztunk a poénjain, de azért nézhető és élvezhető volt. A műsor végén még behívták a táncosokat, énekeseket, illetve minden részleg képviselőjét, köztük a hajó kapitányát is, Captain Thor-t (tényleg ez volt a neve), meg a legügyesebbeket, a törölköző művészeket.
Átmentünk az utolsó vacsira a fő vacsoraterembe, majd elköszöntünk a fiatal asztaltársainktól, megköszöntük a felszolgálók munkáját. Visszamentünk a kabinba, kiraktuk a nagy csomagokat az ajtó elé felcímkézve, úgy, ahogy az instrukciókban írták. Nem akartunk azzal kínlódni az indulás napján, hogy áthurcoljuk a tömegen a bőröndjeinket, meg sorban álljunk az átvilágításon. Azzal, hogy kitettük este őket, mindezt megspóroltuk.
Az est hátralevő részében még bóklásztunk egyet a Royal Promenade-en, benéztünk egy páros vetélkedőre meg egy karaoke versenyre is. Éjfél körül kerültünk megint csak ágyba, nem igazán akartunk ugyanis leszállni a hajóról.
Folyt. köv.
Az Üveghegyen is túl 