A tömegesen csivitelő madarak ismét korán ébresztettek minket, összeraktuk a kemping felszerelést és el is indultunk Katherine felé. Egy voltunk vele, hogy a Nitmiluk National Park előtt még megreggelizünk egy ottani kávézóban, végül is ez a városka a régió legnagyobb települése. Vasárnap azonban úgy tűnt, hogy nem túl sok hely van nyitva kora reggel, így maradt a Coffee Club, ahova be tudtunk ülni egy gyorsnak semmiképp se mondható kajálásra. A hely tömve volt, a rendelni akaró emberek sora az ajtó előtt kígyózott. Még jó, hogy igazán korán indultunk el a 100 km-re lévő Pine Creek-ből, mert így volt egy felesleges óránk, amit itt tudtunk tölteni a reggelire várva.
Kaja után aztán tényleg bementünk a Nitmiluk National Park Katherine Gorge szakaszába, ami kb. 25 km-re van a várostól. Vannak itt túraösvények (8-20 km közötti tartományban), illetve a hajóutak is innen indulnak. Mi most az utóbbi miatt jöttünk ide. Az eredeti terv szerint az utazásunk elején szerettük volna megcsinálni ezt a Gorge-ban való hajózást, de sajnos akkor nem volt elérhető olyan időben túra, amikor mi arra jártunk. Sebaj, így megmaradt a visszafelé útra, elvégre akkorra is kell valami, nem?
A 11 órási NitNit Dreaming Gorge Tour-ra foglaltam be magunkat, ez egy 2 órás túra, 2 szurdokon keresztül. Nagyon sokan voltak, 2 hajót is indítottak. Mi a B hajóra kerültünk, ami sajna addig nem futott ki, amíg az A hajó összes utasa meg nem érkezett. Mit ne mondjak, nagyon felkúrta az agyamat egy 10 fős indiai család, akik persze az A hajóra voltak beosztva, de 11 óra 5 perckor még csak szép komótosan sétáltak le a parkolóból, és azon tanakodtak-e, hogy vajon elszaladhatnának-e még mosdóba. Persze, hogyne, a másik 60 ember majd meg pont erre fog várni…
Kb. 10 perces csúszással sikerült is elindulni. Mi egy félig aboriginal túravezetőt kaptunk, aki sok érdekességet osztott meg a helyről. A szurdokok, amikben hajóztunk mindössze kettő a 13-ból, viszont az évszak miatt csak ez a kettő látogatható. Az első gorge a Nitmiluk (kabóca), ami egy rövidebb szakasz. Amíg itt csordogáltunk lefelé, addig a hely történelméről beszélt a bácsi. Arról, hogy a Jawoyn (ejtsd: dzsarwin) emberek számára milyen sprirituális jelentőségű a régió, és mennyire jó, hogy kb. 20 évvel ezelőtt végre visszakaphatták az államtól. Szó volt arról is, hogy Stuart, aki az egyik híres felfedező volt errefelé a családtagjairól nevezte el a helyeket, így lett a város Katherine, meg a nem túl messze lévő vízeséses terület Edith Falls.
Az első szurdok végén ki kellett szállni a hajóból, és egy kiépített útvonalon átmenni a következő hajóhoz. Kb. 400 méterről és 70 lépcsőről beszélünk. Útközben lehetett sziklarajzokat is nézni. Ezek a rajzok jó magasan voltak, aminek az az oka, hogy a) a sziklák magasabban voltak korábban, csak elporladtak, b) az esős évszakban a vízállás is magasabb, így ha maradandót szerettek volna alkotni, akkor bizony ezt is figyelembe kellett venniük.
A séta a két hajó között nem lehetett több, mint 5-10 perc. Persze a késős családra itt is várni kellett, a mi túravezetőnk ment vissza szólni nekik, hogy húzzanak már bele, nem érünk rá csak rájuk várni. A második szurdok a hosszabbik, kb. 2.5 km hosszú, és a hiedelmek szerint itt lakik a Rainbow Serpent.
A szurdok két oldala teljesen más, az egyik növényekkel borított, míg a másik majdhogynem kopár. Több filmet is forgattak itt (Rogue, Top End Wedding), látványnak ugyanis nem utolsó. A második gorge végén vissza kellett fordulni, viszont kajakkal simán át lehetett jönni a következő szurdokból. Sokan választották ezt a megtekintési formát. Ha tudtam volna, hogy egyáltalán van, meg ismét működik a kajak bérlés, lehet mi is kipróbáltuk volna.
A szurdokban vannak ám krokodilok is, elsősorban édesvízi krokodil, akik minden évben visszajárnak fészket rakni ide. Kedvelik a homokos partokat, így táblák figyelmeztetnek itt, hogy ne lepődj meg, ha krokodillal találkozol. Esős évszakban bejönnek a sósvízi krokik is, bár őket csapdázzák, azért óvatosnak kell lenni olyankor a víz mentén.
A túra végeztével ismét autóba pattantunk, és egy huszárvágással a hazafelé vezető út helyett ismét Darwin felé fordultunk. Annyira megtetszett a város, illetve a jó idő, hogy úgy döntöttünk, kihagyjuk a betervezett 4 napot az Uluru/Kings Canyon-nál (hiszen ott voltunk már), és azt inkább idefent, a Top End-ben töltjük el.
Folyt. köv.
Az Üveghegyen is túl 