Múzeumban jártunk

Posted: 2020/08/13 in 1. üveghegy - Ausztrália

Visszatérésünk után meg próbáltuk bepótolni azoknak a helyeknek a látogatását, amik az előző darwini ittjártunkkor kimaradtak. Ilyen volt például a Museum and Art Gallery. Ezt is ajánlották, és bár nem vagyunk hatalmas múzeum járók, azért szívesen megnézzük a helyi kiállításokat – egy finom reggeli után. Ugyanúgy ahogy Adelaide-ben, itt is ingyenes a múzeumba való belépés. Több állandó kiállítás van, és ugyan már sokadjára mondom ezt, de a COVID miatt néhány tárlat vagy le volt zárva, vagy pedig nem került bemutatásra egyelőre.

Mit láttunk itt? Először hadd mondjam el, hogy le a kalappal a helyi múzeum előtt, nagyon igényes és modern az összes kiállítás. Megint csak nem értem, miért nem merült fel bennünk, hogy egyáltalán tudhatnak ilyet errefelé. Szóval az első folyosó a helyi élővilágot mutatja be, a tengeri állatoktól a kígyókon, madarakon, pillangókon át. Utána jön Sweetheart, aki egy helyi krokodil, illetve annak preparált változata. Az ő története a 70-es évek végére nyúlik vissza, amikor is csónakokat harapdálva kétes hírnévre tett szert. Helyi krokodilvadászok szerették volna befogni és az egyik parkba áthozni, de az elfogásnak nem lett túl jó vége. Odáig minden rendben ment, hogy elkapták a 780 kg-os állatot, még be is tudták nyugtatózni, de az akkori ismereteik nem igazán álltak a legmagasabb szinten. Nem tudták, hogy a nyugtató, amit beadtak kikapcsolja a krokodil néhány szervét vagy azok működését, így például azt, amitől az állat képes a vízben is kisebb szunyókálásokra. Amikor aztán az elfogáshoz használt kötél egy fában elakadt, a krokodil elsüllyedt és megfulladt. Hiába próbálta a négy ember felszínre húzni, ekkora tömeget megmozdítani sem nagyon tudtak. Ettől függetlenül Sweetheart-ról a korabeli bulvár is megemlékezett, az akkori Blikk színvonalú híradás szerint 2 csónakmotort meg emberi maradványokat is találtak a kroki gyomrában. A valóság azonban az, hogy tehenek, madarak csontjaira és darabjaira leltek benne.

A következő csarnokban a Transzformáció-t lehetett megnézni, itt szintén az élővilágot mutatták be, illetve a fejlődésüket egy idővonal segítségével. Voltak ősi csontmaradványok is kiállítva.

Ezt követte a Cyclone Tracy szoba, ami ismételten egy jelentős szeletét mutatta be Darwin történelmének. 1974 karácsonyakor csapott le Tracy a városra és döntötte romokba Darwin-t. Most nem csak a belvárost, illetve a parti részeket érte kár, leginkább az északi kerületek szenvedték meg a pusztítást. A teremben volt egy hangszoba is, ahova beállva meg lehetett hallgatni, milyen félelmetes zajjal közeledett a ciklon a városhoz. Azóta is jellemző, hogy karácsonykor kezdődik meg az igazán esős évszak.

Az utolsó földszinti kiállítás egy aboriginal nő alkotásainak kiállítása volt, ami a Nyapanyapa Yunupingu, azaz az örökkévalóság pillanata címet viselte. Az alkotó volt azon kevesek egyike, akik először tértek át a sziklarajzok elhagyásával a háncs festésre, majd pedig a textil nyomatokra. Ez utóbbiak sok őslakos szerint tiltott kéne, hogy legyen. Az alkotásai között szerepeltek olyan meghatározó események, mint például amikor a népe először találkozott japánokkal, vagy amikor megtámadta egy vízbivaly és repülővel kórházba kellett szállítani.

Az emeleten két jelentősebb kiállítás volt, az egyik hajótörténeti, a másik pedig a telepesek idejéből származó történetekről szólt, illetve azt mutatta be, milyen volt az élet az Északi Területen akkor, amikor még a dél-ausztrál kolóniához tartozott a terület. Továbbá arról is volt szó, hogyan bántak a bevándorlókkal, mennyire nyomta rá a bélyegét a “fehér Ausztrália” törekvés a helyi kínai és aboriginal emberek életére, hogyan tette ez tönkre a vállalkozásokat idefent.

A múzeumlátogatás után horgász helyek után kutakodtunk. El mentünk megnézni a helyiek által ajánlott Nightcliff Jetty-t, Rapid Creek footbridge-t, de végül Channel Island-en kötöttünk ki. Itt volt aztán minden, sok helyi horgász, égetés tűzzel, viszont ami nem volt, az a halak. 1.5 órás lógatás után visszatértünk a szállásra, és próbáltunk egy olyan vacsorázó helyet (The Lost Arc) találni, ami nem volt dugig a Darwin Cup miatti munkaszüneti nap miatt.

Folyt. köv.

Kommentek, visszajelzések