Húsvét vasárnap óraátállítással várt minket, 3-ról 2-re tekerte magát a digitális óránk, így 6.30-kor viszonlyagos fényességben már ébredezett az egész tábor, vonultak a WC-papíros csapatok a gravitációs mellék irányába.
A szokásos pakolós-reggelizős rutinunkat letudva kb. 1 óra alatt menetkészek voltunk megint. A kocsival kihajtottunk a Mountain Dam vadkempingből, a narancssárga jelölő zászlónál most balra fordultunk a Rocklands-Cherrypool Rd-on, azaz arra, amerről pénteken érkeztünk. 12 km és néhány korán kelő kenguru után már hasítottunk is a Telangatuk East Rd-on Balmoral irányába. Ezelőtt a városka előtt láttuk meg először a Glenelg River-t.
Balmoral után nem sok minden történt, igazi vidéki falvakon, tanyákon hajtottunk át, többnyire egysávos betonutakon. Volt olyan völgy, ahol felhőn autóztunk keresztül a mindössze 13 fokra hűlt időben (előző nap még 34 fok volt a kempingben).
Portland-nél tankoltunk, a kútról alig kihajtva pedig 9 év után, először Ausztráliában páromat megszondáztatták (a húsvéti szokásos rendőrségi útszéli RBT keretein belül), majd rápróbáltunk a Blowholes Rd-on található Seal Colony-ra. A partszakaszt megtaláltuk, le is sétáltunk, de egy fókát sem láttunk. Miért? Mert, ha látni szeretnénk, akkor fejenként $45-ért egy gyors csónakkal kivisznek a sétaösvény aljáról. Azaz a fókák nem itt vannak.
Sebaj, továbbálltunk a Petrified Forest-hez. Ez 4km-re van kocsival a fókás helytől. Nagyon érdekes természeti jelenség. Azt gondolná az ember, hogy a szorosan egymás mellett álló fák közé bekerült homok kövesítette meg a tengerparti erdőt, majd szikkasztotta ki és konzerválta a rönköket. Az elmélet ott lehet gyanús, hogy a körök tényleg nagyon szabályosan és sokszor közvetlenül egymás mellett találhatók. Az igazság az, hogy se nem fákról, se nem rönkökről van szó, hanem üreges mészkő csövekről/sípokról. Itt Cape Bridgewater-nél 1-3 méter magasakat lehet látni, de a lezárt részen van akár 20 méter magas is.
A megkövesedett erdő után átsétáltunk a Blowholes Lookout-hoz, majd a Springs Lookout-hoz. Ezek mind alig száz méterekre vannak egymástól.
Ezek után jött Whites Beach, amiről azt hittük, hogy a Discovery Bay Coastal Park kezdete, de csak majdnem. A part szép, mi a túraösvényről tekintettük meg.
Továbbálltunk, és a Bridgewater Lakes-i földutas lehajtóval szemben véletlenül fedeztünk fel egy barlangot. Pontosabban nem is egyet, hanem többet. Érdemes ide felmászni.
A barlang után csak lementünk a Discovery Bay Coastal Park-os beach walk-ra, hiszen 1.2km oda, meg ugyanannyi vissza nem kihívás….addig, amíg az ösvény végén nem egy bazi nagy homokdűnét kell megmászni. Rajtunk kívül senki nem volt itt, pedig amíg a szem ellátott nem volt más, mint homok, bucka meg óceán.
A kocsihoz visszaérve kiráztuk a fejenként egy kilónyi homokot a cipőnkből, és Nelson felé indultunk. Itt találkozik a tengerrel a Glenelg River. Elvileg hajózni is lehetett volna rajta, de erről most lecsúsztunk. Mivel híresen jó horgászhely hírében áll ez a rész, így kicsit körülnéztünk. Kimentünk az Estuary Beach-hez, illetve az Ocean Beach-hez is. Párom szerint, volt fantázia a helyben. Igaz, az egyik lejáró melletti barna kígyó engem nem győzött meg 100%-ra.
Az igencsak hűvös szél miatt elkélt a pufidzseki, ez sem volt épp túlságosan marasztaló. Örültem, hogy itt nem találtam szabad kempinget, és hogy a 35km-re, de már ismét SA-ban lévő Mount Gambier-ban viszont sikerült egy motelszobát lefoglalni. Ez már csak azért is nagy szó, mert húsvétkor a szállások 99%-ban 3 éjszaka volt a minimum foglalható. A jutalmunk fejenként egy-egy finom, de hatalmas Western csirkés schnitzel lett ;).
Az Üveghegyen is túl 