Semmi különöset nem terveztünk a húsvéti utunk utolsó napjára, hiszen hazafelé tartottunk az ezer meg egyszer megtett szokásos úton, aztán persze mégis úgy alakult, hogy olyan dolgokat láttunk, amit még korábban nem.
A motelből 2 perc alatt kijelentkeztünk, megtankoltunk, illetve megreggeliztünk a kutunknál, majd a Mount Gambier-tól kb. 40 km-re lévő Cape Banks Lighthouse-hoz autóztunk. Ide az éveleji szünetben is el akartunk jönni, csak akkor a Little Dip NP másik vége felől, azaz mélyhomokos dűnéken keresztül. Érthető okokból ez akkor nem valósult meg. Most viszont meglett az út másik vége, sima betonon, meg Cape Rocks-tól alig pár kilométernyi jól járható földúton.
A világítótorony menti partszakasz horgászparadicsomnak tűnt, sokan pecáztak, volt, aki búvárkodott, vagy épp 4WD-os homokos csapatásra készült. Jó időben érdemes lemenni a partra és megnézni a hajóroncsot. Ottjártunkkor erős volt a szél, mélyen kijárt a homokos lejáró, nem vacakoltunk a kerék leengedésével, fentről néztük meg a látnivalókat. A torony amúgy látványosan narancssárga.
Innen a Woakwine Cutting-hoz autóztunk el. Ez az emberi teljesítmény határtalanságának egyik ékes példája. Két férfi 3 év alatt egy Caterpillar D7 traktorral vájt ki 1 km hosszú, legmélyebb pontjain akár 28-34 méter mély vízelvezető árkot, hogy a 300 méterre lévő farmjukról lecsapolják a lápot és termővé tegyék a földet. 276,000 köbméternyi földet mozgattak meg.
Ha már át kellett ebből az irányból haladnunk Robe-on, akkor benéztünk a városkába, és megtekintettük az eddig valamiért fel nem fedezett főlátványosságot, az Obelisk-et, illetve a környékét. Az Obelisk-et 1855-ben állították, eredetileg fehér volt, amit kevésbé lehetett a távolból észlelni. Pedig pont ez lett volna a cél, hogy a térségben gyakran zátonyra futó hajóknak tájékozódási pontot adjon. Később piros-fehér csíkosra festették, így jó időben már 20 km-ről is észre lehetett venni.
Az Obelisk egy mészkő sziklafalon áll, amit eléggé kikezdett az időjárás, így igazán közelmenni már nem lehet. A parkocskában azért még van látnivaló, érdemes végigsétálni az ösvényen a part mentén. A parkolóba visszatérve meg a régi börtön maradványai látogathatók.
Mi innen már indultunk is haza, hiszen várt még ránk vagy 3.5 óra autóút, meg a kirándulás utáni kötelező ki- és elpakolás.
Az Üveghegyen is túl 