Két poszttal ezelőtt ugye azt írtam, hogy az év vége előtt két véletlen dolog is megesett velünk. Az egyik az volt, hogy egy sor életre szóló élménybe csöppentünk, miközben ténylegesen csak egy sima belépőre számítottam az Adelaide 500-ra. A másik azért ennél sokkal kisebb volumenű volt. Kb. 1 vagy 2 héttel járhattunk az adelaide-i hétvégénk után, amikor is el mentünk tankolni St. Kilda-ra, a régi munkahelyem egyik kútjához. Ha már ott voltunk, rendeltem egy kávét meg egy toastie-t (kb. francia pirítós vagy melegszendvics). Miközben vártunk, párom kiszúrta, hogy van egy Red Bull rendezvénysátor a part mellett felállítva, és valahonnan egész jó zene szól. Ő elindult abba az irányba valamerre, én meg ott maradtam a kúton, vártam a kávét meg a reggelinket. Mondjuk, nekem az tűnt fel, hogy teljesen ki volt fosztva a pult, alig volt pékáru, muffin, fánk, pite, szendvics meg ilyesmik. Tehát valami nagy volumenű eseménynek kellett a közelben lennie, mert vagy a munkások, vagy a látogatók ilyenkor felvásárolnak mindent, mert ez az egyetlen épkézláb kínálatú egység gyalog-távolságra.
5 perc várakozás után végre kezemben a rendelésünkkel párom után indultam. Átvágtam a parkolón, és bevallom, először a szokásos parti sétánk ösvénye felé indultam. Azt hittem, leült a padra, ott vár engem, meg onnan hallgatja a zenét. De nem volt. Ekkor már úgy voltam vele, hogy akkor haladok a zenebona irányába. Mondjuk, voltak kordonok, de a kutya nem volt mellettük, meg nem is voltak még úgy felállítva, hogy lezárják az utat. Mások is (mondjuk, ők a szokásos neon zöld mellényben voltak) sétáltak be, hozzám hasonlóan a kezükben kávéval meg kajás zacskóval. Ha mást nem is, de az autóverseny alatt azt megtanultuk, hogy ha határozottan haladsz, senki nem fog hozzád szólni. Na, úgy látszik, párom is meg én is ezt a technikát alkalmaztuk, mert mire én besétáltam, ő már szembe jött velem, hogy örvendezzen, milyen király zenére is bukkant.
Hatalmas színpad volt felállítva a Marina oldalában, amin épp tesztelték a fénytechnikát, a hangot, meg a kivetítőt. Ja, meg azt, hogy egy teljes szimfonikus zenekar hogyan szól a drum & bass előadókkal. Mi megálltunk a AV (technikai) sátor mellett, közvetlen a színpaddal szemben, és hallgattuk a zártkörű gyakorlást. Közben rákerestem, hogy mégis mibe csöppenhettünk bele. Kiderült, hogy néhány órával később tartottak egy Ministry of Sound szimfonikusokkal kiegészülve (fizetős) koncertet. Mi meg ott élveztük az előadást totálisan véletlenül, például ilyen számokkal, mint ez. Raknék be videót is, amit én vettem fel, ha az ingyenes WP engedné, de nem lehet. Mindegy is.
A Ministry of Sound egy szórakozóhely volt eredetileg Londonban, neves edm (electronic dance music) DJ-k kerültek ki onnan, és a mai napig minden évben jönnek ki slágerlistás mixeik. Közben koncertjeikkel végigturnézzák a világot. Egyből jobban is esett a reggelink 😀.
Az Üveghegyen is túl 