Ha egész pontos akarok lenni, akkor ez nem teljesen igaz, csak majdnem. 3 napos hétvégét nem hagyunk ugye parlagon, pláne, ha párom külön kérésére Lakes Entrance az úticél. Ezt még akkor vetette fel, amikor a Barry Way-es kalandozásunk földutas részének végén arrafelé kötöttünk kb. ki. Én azóta szállást vadásztam, nem sok sikerrel. Az Ausztrália Nap miatt a csillagokig szaladtak az árak, vagy minimum 3-4 éjszakás foglalásokkal üzemelnek a helyek. Nekünk csak 2 éjszakára kellett volna valami, mert egy ismét nagyon húzós hét után nem akartunk vadkempingezni Metung-nál az erdőben. 1 héttel az indulás előtt aztán megnyílt egy áramos kempinghely az NRMA Eastern Beach-i parkjában. Gondolom, visszamondhatták, így gyorsan lefoglaltam 2 estére.
Csütörtökön otthonról melóztam, így össze tudtam rakni a ruhás meg a kajás kempingdobozokat, párom meg a hét folyamán apránként előkészítette Goldie-t. Péntek reggel így 8-kor már úton is voltunk. 11 utántól lehetett érkezni a kempingbe, és mivel előző nap éltem az online check-in-nel, minden kódot megkaptunk emailben. Azaz szabadon érkezhettünk kedvünkre.
Az idő kicsit szomorkás volt, így sok helyen nem is nagyon akartunk megállni Lakes Entrance felé. Mondjuk, megnéztük a Big Pheasant-et, azaz a nagy fácánt (nekünk csak Zlatý Bažant), ami a Gumbuya World (Tyong) mellett áll. Eredetileg a vízi vidámpark helyén fácán telep volt egészen 1978-ig. Valamikor a 80-as években építették ide az óriás szobrot. 2011-ben azonban egy suttyó úgy gondolta, milyen vicces lenne robbanóanyagot akasztani a farktollára és felrobbantani. Annyira megsérült a fácán, hogy közel 6 hónapba telt, amíg a 25 méteres madarat helyre tudták állítani.
Szintén az autóút mentén található a Big spuds and forks, azaz a nagy krumplik villával című alkotás, ami szintén rajta van a victoria-i nagy dolgok listáján. Ez a szoborcsoport egy krumplit áruló piac és étterem mellett található Trafalgar-nál.
Innen már csak 1.5 órára volt a szállás. Nancy aka Google Maps, Sale-nél levitt minket egy kis cikk-cakkra, ugyanúgy, mint január első hetében. Azaz kikerültette velünk a települést, mielőtt visszavitt minket volna az A1-re, azaz a Princes Highway-re. Semmi gond, jó az út, jártunk már erre, hajrá. Ahogy ráfordultunk az A1-re valami furcsa hangot hallottunk, majd gyorsításra megmozdult a kocsi egyik oldala, és csipogni kezdett az autó műszerfala. Durr-defekt! De hol? Lehúzódtunk a padkára, de pont egy egysávos, középső fémkábeles elválasztó szakaszos részen sikerült ezt előadnunk. Én tudtam csak biztonsággal kiszállni, de az én oldalam rendben volt. Aztán ahogy kintebb merészkedtem láttam, hogy a jobb hátsónk defektes, és annyira lapos, hogy kb. felnin gurulunk. Itt esélytelen lett volna kereket cserélnünk, így gyökkettővel meg elakadás-jelzővel elgurultunk egy nagyjából 400 méterre lévő kereszteződésig, ahol félig a füvön, félig az úton álltunk meg. Párom elkezdte leszedni a pótot, meg előásni az emelőt, amikor is egy helyi faszi megállt mellettük és felajánlotta a segítségét. Volt nála egy hidraulikus emelő, amivel seperc alatt felemelték a kocsit, lekapták a lyukas kereket, felrakták a pótot, leengedték az autót, elraktunk mindent, megköszöntük a segítséget, búcsút intettünk, és 15 perc múlva már úton is voltunk. Ugyanaz a kerék adta meg magát, mint aminek tavaly húsvétkor a szelepét csinálta meg a mildura-i Bob Jane (konkurencia).
Innentől kicsit óvatosabban haladtunk, illetve egy gyors kempingebédre megálltunk a Mitchell River partján. Indult is erről a végéről a parknak egy rövid séta, át a lengőhídon. Ezt könnyen lehetett teljesíteni wrappel a kézben.
Kis késéssel befutottunk valamivel fél 1 után a kempingbe. Tök jó helyünk lett, szélső, árnyékos, fás, egy sorral odébb a mosdóktól. Az ijedségtől beálmosodtunk, így megágyaztunk egy délutáni szundihoz. Ez olyan jól sikerült, hogy 4 után keltünk fel. Tettünk-vettünk, fefedeztük a kempinghelyünk mögötti partokat, aztán beautóztunk a városba vacsizni.
A Lakes Entrance Sports Club-ra esett a választás, semmi extra nem volt a hely. Foglalás nélkül is le tudtak ültetni minket, ahol is aztán ettünk egy tök átlagos Chicken Texas Parmigiana-t (rántott hús szalonnás, sajtos feltéttel). Kaja után megnéztük az ünnepi piacot, belehallgattunk egy koncertbe, sétáltunk egyet, majd visszaautóztunk a helyünkre. Felcsaptunk egy rose moscato-t, aztán meg eltettük magunkat másnapra.
Folyt. köv.
Az Üveghegyen is túl 