Szombat reggel sem túl sietősen telt. Feltápászkodtunk, aztán reggeli után kitaláltuk, hogy besétálunk a városba kávéért. Plusz megnéztük a közelben lévő kút csali kínálatát, mivel párom estére horgászást tervezett.
Kb. 2 km-re volt Lakes Entrance főutcája, ahol is mindössze 2-3 helyen adtak kávét. Bementünk a Salty Groms Cafe-ba. 15 perc várakozás után meg is kaptuk az elvivős kávénkat, amivel vissza is sétáltunk a víz mentén a kempingünkbe.
A séta után újra ránk tört az álmosság, így visszabújtunk a kocsiba aludni. Ez olyan jól sikerült, hogy kora délutánig fel sem keltünk (mondom, mindkettőnknek 50-52 órás munkahetei voltak január eleje óta). Ekkor kigyalogoltunk a közeli tengerpartra, ahol addig-addig sétálgattunk, hogy innen is beértünk a városba. Kicsit néztük a vízibicikliseket, aztán megint visszasétáltunk a szállásra. Ekkor már 10-12km-nél jártunk.
Ott összeütöttem egy gyors vacsit, ami után párom indult is horgászni. Kicsit később én is kimentem hozzá, és a visszautam igazán szépséges lett. Olyan pompázatos naplemente volt, hogy csak na! Minden narancsos meg rózsaszínes volt, ráadásul a helyünk mögötti vízbefolyásnál még hattyúk is úszkáltak. Már-már giccses látványt nyújtva.
Mivel párom este nem járt sikerrel, így reggel 4.30-kor is kiment szerencsét próbálni. Egy lazac pisztrángot meg egy rákot fogott, mindezt odaadta a szomszéd horgásznak.
9 körül útra keltünk, semmi nem volt betervezve a hazafelé útra, csak az, hogy rendben érjünk haza. Bár így is láttuk a Patties Food (volt ügynökségi ügyfelem) bairnsdale-i pitegyárát, ami a világ legnagyobbja. Illetve egy kisebb kitérővel bementünk Churchill-be, hogy megtekintsük stílusosan a Big Cigar-t (a nagy szivart).
Az Üveghegyen is túl 