A II. Világháborús napot a Darwin Military Museum-ban fejeztük be. A COVID miatt ez a múzeum Darwin-ba érkezésünk napjáig zárva volt, így a látogatásunk előtt csak 1-2 nappal korábban nyitott ki újra.
Nem nagy meglepetés, hogy ez a múzeum is az 1942-es bombázásról szól első sorban, nagyon modernen, interaktív módon bemutatva a történteket. Inkább a látvány és a kivitelezés az, ami itt újdonsággal szolgált, az események természetesen ugyanazok voltak.
Ha nem lett volna ilyen szépen megcsinálva a történetmesélés (például üvegfalból projektorrá avanzsált filmvetítő felület, monitorokkal kiegészítve, vagy épp digitális terepasztal, amin a kiválasztott túlélő szemszögéből zajlik le a támadás), akkor páromat már a leges legelején elvesztettem volna. Elvégre érthető, hogy mélyen érintette az ausztrálokat az első, és mindeddig egyetlen háborús támadás, de nagyon-nagyon sok bőrt próbálnak róla lehúzni. Pláne, hogy elmondások szerint az első bombatámadást nem is vették túl komolyan, amikor jelentették, hogy repülők közelednek a kikötő felé, félvállról legyintettek, hogy biztos csak a jenkik jönnek vissza a bázisra. Ugyanis az amerikaiak szövetséges partnerként itt állomásoztak. Aztán amikor kiderült, hogy nem ők azok, hanem a japánok támadnak – amire senki nem számított, még akkor sem, amikor már voltak jelei – már rég késő volt. Hajókat süllyesztettek el a kikötőben, lebombázták az olajtartályokat, a kormányzói épületet, a postát, azaz a part mentén álló épületek jelentős részét.
De hogy is történt a támadás? 1942. február 19-én 188 japán repülőgép szállt fel 4 hordozó hajóról Timor és Darwin között. Ezek a gépek támadták 10 héttel korábban Pearl Harbour-t. Reggel 10-re, az első támadás végére, 21 kikötői munkás halt meg, a stokes hill-i kikötő megsemmisült, 21 hajó elsüllyedt, a teljes vízparti rész és a város akkori nagy része a földdel vált egyelővé. 2 órával később jött a második támadás, amikor 54 bombázó repült Darwin-nak, és rombolta le az RAAF katonai bázist. Délutánra 292 ember halt meg, és többen szenvedtek olyan sebesüléseket, amikbe aztán később belehaltak. Az emberek az inváziótól félve kezdtek elmenekülni Darwin-ból. 1943. november 12-ig még további 62 légicsapás érte a várost, de egyik sem volt olyan jelentős, mint az első kettő.
A támadás következménye az lett, hogy a katonai bázist Adelaide River-be tették át, az kb. 110 km-re van Darwin-tól, az adminisztrációt pedig visszavonták egész Alice Springs-ig, ami meg kb. 1600 km-re van Darwin-tól. Az eget amerikai Kittyhawk vadászgépek vigyázták.
A múzeum külső területén megtekinthetők a korabeli légvédelmi felszerelések, akár mozgatható gépágyúk, akár telepített légelhárító rendszerek formájában.
Az épületben található még néhány egyéb háborús kiállítás is, például a vietnámi háborúról is, amiben Ausztrália Amerika oldalán vett részt. Egy idő után azonban nagyon cikinek érződött a részvételük, így amint lehetett, kiszálltak belőle. Néhány poszterről nem tudtam eldönteni, hogy szarkasztikus vagy valós akar-e lenni.
Mindenesetre, mi a napot az íreknél zártuk 🙂 .
Folyt. köv.
Az Üveghegyen is túl 