Úgy látszik, úgy jött ki a lépés, hogy tematikus napokat tartottunk. A krokodilos délelőtt után jött a krokodilos délután, amikor is a belvárosi Crocosaurus Cove-ot kerestük fel. Ez egy nagyon érdekes koncepció, mert az egész épületet az éttermek, kocsmák, lakóházak között húzták fel, és a hatalmas tartályokban, medencékben itt éldegélnek a vadonból befogott krokodilok, illetve egyéb vízi állatok.
Nézzük néhánynak a történetét. Akikkel kezdek, azok a Vilmos és Katalin (William and Kate) névre hallgatnak. Eredetileg Houdini-nek hívták a hím példányt (Bess-nek a nőstényt), de a 2011-es királyi esküvő után átkeresztelték az állatokat. Mit lehet róluk tudni? Ők így kettecskén több, mint 30 éve élnek együtt a belvárosban. Korábban párban járva riogatták Mindig Beach strandolóit. Többször próbálták csapdákkal befogni, de amint arra az eredeti névből következtetni lehet, a legtöbbször sikerült kiszabadulnia a nagyobbnak a fogságból. A mai napig nem tudják, hogy hogyan csinálhatta.
A másik érdekesség velük kapcsolatban, hogy nagyon ritka, hogy ennyi ideig együtt élnek a krokodilok. A hímek általában több tucat nősténnyel vannak kapcsolatban, nem igazán monogámiájukról híresek. Ha nem tetszik az “asszony”, az is könnyen előfordulhat, hogy belőlük lesz a vacsora. Így járt el három feleségével is a Krokodil Dundee filmben szereplő Burt, aki szintén ennek a létesítménynek a lakója.
Vilmos és Katalin a mai napig raknak tojást november környékén, bár már egyre kevesebből lesz kiskrokodil. Egyrészről, mert Katalin már 65 éves, tehát nem a legtermékenyebb korban van, másrészről meg ha a gondozók nem észlelik időben a tojásrakást, akkor biza Vilmos belakmározik belőlük. Attól, hogy hűséges férj, még nem feltétlenül minta apa. Az előző évből megmaradt egyetlen utódjuk jelenleg egy teknőssel osztja meg a medencéjét, vélhetőleg a teknős épsége érdekében már nem sokáig.
Azok, akik krokodilos üvegkalitkás merülésre szánják el magukat, ők is a hercegi párnál kötnek ki.
A következő krokodil Leo, aki egy igazi ravasz bajkeverő. Őt egy tanyáról fogták be, ahol is sorban levadászta a gazda teheneit. Hogyan csinálta? Leo rájött arra, hogy a legjobb módszer, ha nem ő rohangál a kaja után, hanem megvárja, hogy a kaja jöjjön hozzá. Ezt úgy oldotta meg, hogy az éj leple alatt bemászott a tanyán lévő billabongba, és amikor este jöttek a tehenek inni, ő szépen elkapdosta a leginkább kedvére való állatot. Amikor már a gazda is kezdte észrevenni, hogy jelentősen megcsappant az állomány, na akkor bukott le a stratéga.
Axel, a csónak lerakók réme. Az 5.1 méteres, 900 kg-os állat Roper River-nél hozta kellemetlen helyzetbe a horgászokat. Kedvenc szórakozása az volt, hogy a parton hagyott utánfutóknak a kerekeire mozdult rá, illetve lyukasztotta ki azokat mire a horgászok visszatértek a folyóról.
Az utolsó krokodil Baru, aki szintén 5.1 méteres, de alig éri el a 600 kg-t. A neve aboriginal, és egy ősi, dinoszaurusz-jellegű állatra utal, aki 200 millió évvel ezelőtt élt a földön. Ő is szerette a lányokat, akarom mondani, a csirke húst.
Oh, majd elfeledkeztem Fluffy-ról (Bolyhoska), akivel még családi fotót is készítettünk. Ő egy alig 2 éves bébikrokodil volt.
A kroki etetések után volt még haletetés is. Párom, mint egy kisiskolás bámulta a hatalmas barramundikat, két asztalnyi rájákat, saratoga halakat, harcsákat, miközben az animátorok kishalakkal etették őket. Az egyetlen ok, amivel sikerült a távozásra bírnom páromat az az volt, hogy beígértem neki, megnézzük a Waterfront-nál lévő hullámmedencét.
Nagyon tetszett, kár lett volna kihagyni. Amíg meg nem tanultunk kiszállni a fánkból, vagy leugrani a body board-ról, addig azért koppantunk párat a beton aljzaton. Ettől eltekintve jó móka a belvárosban csobbanni és élvezni a hullámokat (felnőtt jegy: $7). Innen már csak vacsizni mentünk, a Mitchell street-i The Tap pub-ba.
Folyt. köv.
Az Üveghegyen is túl 