Vasárnap reggel 11-ig kellett elhagynunk a kemping helyünket, de addig semmiképp sem akartunk maradni. A forgalom Melbourne irányába délről elég kiszámíthatatlan a hétvége utolsó napján, így egy jó 3.5 órát terveztünk ráhagyni.
8 körül ébredtünk, igen kb. 12 órát aludtunk. Nem szépítem, hullák voltunk a túra meg úgy általában a hét után. Párom viccesen megjegyezte, hogy mi azért járunk kempingezni, hogy kialudhassuk magunkat. És tényleg.
Tettünk, vettünk, majd párom elkezdett lázadni a kicsit megfáradt (értsd: száraz) szendvicsek ellen, így elsétáltunk az egyetlen egységbe, ami a General Store (ABC) névre hallgat, de mindent is lehet ott kapni. Például kávét, dim sim-et, reggeli burgert, stb. Így itt reggeliztünk meg. Még a kocsitól a boltig tartó 200 méteren is láttunk amúgy érdekességet: önjáró hajókat. Pontosabban azokat a jet csónakokat, amiket a South Point-nál figyeltünk meg turistákkal előző nap. Most azonban kerekeken gurultak a főúton. Mind a hárman, előttük egy “nyalókás” emberrel.
Reggeli után készen is álltunk magunk mögött hagyni Tidal Rivert. Meglepetésünkre, nem kifelé, hanem befelé volt hatalmas forgalom. Így úgy voltunk vele, megállunk még a parkon belül Squeaky Beach-en. Ez a part arról nevezetes, hogy a fehér homok minden lépésnél nyekereg az ember talpa alatt, illetve hatalmas sziklagolyók vannak a parton elszórva. Most a főlejárón mentünk le a parkolóból, de két éve decemberben egészen Tidal River-től sétáltunk el idáig. Ezt csak azért írom, mert az öböl mindkét partja csodálatos, és a sziklagolyók is másként néznek ki. A parkoló felé lévők olyanok, mintha sorfalat állnának a domboldal előtt, de ha az ember közelebb megy, akkor látja, hogy lehet köztük csalingázni. A másik oldalról meg majd írok valamikor egy másik posztot 😉 .
Nagyon kellemes volt a levegő, meg a víz is. Sokan jöttek ide szörfözni, vagy csak pancsolni. Mondjuk, ez érthető, mert idén ezt a partot választották Ausztrália legszebb tengerpartjának.
10 körül már úton is voltunk, továbbra is megdöbbenve néztük a zsúfolt forgalmat a befelé vezető sávban. Az utunk sima volt, beugrottunk visszafelé is tankolni Frankston-ba a volt melóhelyem kútjához, mert spéci (újra)nyitási üzemanyagáruk volt, így majdnem 20 cent per literrel kevesebbért tudtunk megtankolni, mint bárhol máshol.
Miután hazaértünk, gyors mosás, kipakolás, autó átpakolás következett, majd megfőztem páromnak a teljes következő hétre. Hogy miért egy egész hétre, az már egy másik poszt témája lesz.
Az Üveghegyen is túl 